Kihez hű a hűség?

„Az élet állandó változás” – tartja a közhellyé vált mondás. S noha igazságára mind rábólintunk, lelkünk mélyén még is az örök hűségben reménykedünk. Ez a paradoxon könnyen megfogalmazhatja a kérdést: létezik –e egyáltalán a hűség?

A hűség valóságát nem lehet sem elmagyarázni, sem megérteni. Az érzelmeket – akárcsak az egész Életet - csak átélni, átérezni lehet: hiába próbáljuk felfogni a humorérzéket vagy megérteni a szeretetet, elménkkel csak az érzelmek teremtette cselekedeteket, csak a létük vagy a nemlétük hatásait tudjuk analizálni. Ezért az elkövetkezendő szavaimat nem éri meg szó szerint értelmezni, sőt, egyáltalán nem éri meg értelmezni, mivel az agy könnyen eltéved saját tekervényeiben. Nem is az elméhez, a szívhez szólnak, mert hát csak a nyitott szív képes bejárni az utat.

Nos, ha elfogulatlanul tudjuk szemlélni asztrális létezésünket, észrevehetjük, hogy érzelmeink kettősek: van egy mindannyiunk által ismert, és létezik egy csak nagy ritkán megtapasztalt, „Valódi” megnyilvánulásuk. Míg az előbbi emóciók az egon keresztül valósulnak meg magunk és mások életében, addig az utóbbi Érzelmek túl vannak az egoizmus korlátain. Hogy a létezés ezen kettőségének elve érthető legyen, példaként nézzük meg az alázat-Alázat valóságát.

Az ember egyik legnagyobb erényének az alázatot tekintjük. A bölcsesség és a tisztaság jelének hisszük: papnak, gurunak, tanítónak vagy csak egy szimplán „jó embernek” alázatosnak kell lenni. Így hát ész nélkül törekszünk az alázatra: a saját és a társadalmuk elképzelte alázatra. Megszaggatjuk ruháinkat, a porban fetrengünk, különféle testi-lelki fájdalmakat mérünk magunkra… de érdekes, hogy ezt mindig nyilvánosan, a lehető legszélesebb tömeg előtt tesszük. S miközben már hason csúszva harsogjuk önnön jelentéktelenségünket, egyre csak a többi ember reakcióját lessük, s várjuk, hogy valaki végre elismerően azt mondja: „- Te vagy a legalázatosabb!”

Mindez teljesen természetes, az egonak – ha elfogadjuk, ha nem - ilyen a tulajdonsága. Nincs ezzel semmi probléma, egyszerűen csak fel kell ismerni, hogy az alázat ilyenformán nem más, mint álcázott egoizmus.

Ezzel szemben létezik a valódi Alázat. Az egotlan Érzésnek nincs köze az egyén és a társadalom elképzeléseihez, az aktuális civilizáció elvárásaihoz, színpadias szokásaihoz. Az Alázat egyszer csak megjelenik, amikor az ember képes elfogadni az Életet olyannak, amilyen. Valóban Alázatos például a halász, akit minden hajnalban a tengeren köszönt a nap. A halász, aki elfogadta a tengert, s akit az elfogadás megtanított az Alázatra. Nem a megalázkodásra, nem a látványos őrjöngésre, hanem a csendes, tartalmas Alázatra. A halász nem vitatja a tenger hatalmát, életét a hullámokra bízza, de emelt fővel vág neki a haboknak. Ez hát az Alázat: bizalom a Létben, bizalom az Életben. S ezt nem lehet elsajátítani, nem lehet akarni, nem lehet megtanulni. Egyszerűen csak megjelenik, egyszerűen csak előtör a szívből.

Akárcsak az alázatot, a hűséget is erénynek tartjuk. Elvárjuk magunktól és másoktól is. A hűség létezésünk mindhárom megnyilvánulásában – fizikai, érzelmi s gondolati síkon – irányítja lépteinket. Mindennapjaink során munkánk, hivatásunk iránt kell hűségesnek lennünk - ugyan ezt várjuk el beosztottjainktól is. Asztrális életünkben barátaink, szüleink s a párunk felé kell hűségesnek lennünk - igaz, tőlük is megköveteljük - mentálisan pedig elveink, vagy épp adott szavunk mellett kell kitartanunk. S most érkeztünk el a kevesek által feltett kérdéshez: miért?

Miért kell hűségesnek lennünk?

Mi a hűség?

Nos, emberi kapcsolataink alapja a kölcsönösség, az üzlet. Ha beismerjük, ha nem, egyéni életünk mozgató elve az adok-kapok: bármit is teszünk, mindig s mindenkitől – természettől, tárgyaktól, állatoktól, emberektől és Istentől – elvárjuk jutalmunkat, a cselekedetünk eredményét. Természetesen létezik az egotlan Kapcsolat, de mivel az egonk mindig a saját érdekeit tartja szem előtt, ezért kapcsolatainkat egy számára hasznos tapasztalat kedvéért hozza létre. S noha az egonk jelenlétét oly hangzatos elvekkel próbáljuk eltűntetni, mint: „Az az igaz barát, akire számíthatok a bajban” vagy „Az igaz szerelmem előbb gondol rám s csak aztán magára”, azért egy kis őszinteséggel megfigyelhetjük, hogy mindig minden pillanatunk rólunk szól. Hiába a látszólagos önzetlenség, valójában az egonk eldönti, hogy az (én!) barátom miképp is viselkedjen, hogy az (én!) szerelmem milyen is legyen. S mikor két hasonszőrű ego találkozik, a kapcsolat megköttetik, megpecsételője - és béklyója - pedig a hűség.

Mert hát mi is a hűség? Egy ígéret. Egy felelőtlen, értelmetlen ígéret, amelyet azért teszünk, hogy valami nekünk fontosat – pénzt, érzelmeket, tudást, szexuális örömöt, stb. - csikarhassunk ki a másikból. Erre azért van szükség, mert a másik egoja csak akkor elégedett, ha egyediségével kiemelkedhet, ha felsőbbrendűségi érzését a hatalmon keresztül gyakorolhatja. Ha például egy férfit a nemi vágya egy nő felé hajtja, a női ego birtoklási vágyát csak úgy tudja kielégíteni, ha elhiteti hűségét. A férfi egoja egyszerűen belekényszerül a hazugságba, ha el akarja érni célját. Ez szituáció igaz fordítva is: ha a nő egy férfival szeretne élni, kénytelen kielégíteni a férfi egojának uralkodási vágyát azzal, hogy megígéri, többet egyetlen más hímre sem fog ránézni, és örökké hűséges marad.

Ezzel az üzlet megköttetik. S itt nem is az üzlet létével van a probléma, mert ezt a szerelmi játékot csodálatosan, elvárások és görcsös hatalmi villongások nélkül is lehetne játszani. A probléma az, hogy mikor hűséget ígérünk, azt az adu ászt teszünk bele az üzletbe, amely felett nem rendelkezünk. Ez pedig a jövőnk. Megígérjük, hogy évek múlva is a vállalat lelkes dolgozói leszünk; elhitetjük – magunkkal és másokkal is - hogy párunkat örökké szeretni fogjuk, és felvállaljuk, hogy életünk végéig kitartunk adott szavunk mellett. Pedig hát a jövőnk nem a miénk. Állandóan változunk, mindig minden állandóan változik: akár a következő szívdobbanásban mások lehetünk! Életünk előre nem látható változások sorozatából áll, a Lét értelme s gyönyöre a kiszámíthatatlanság, a spontaneitás. Az emberi hűséggel megakadályozzuk magunkat az Életben, mert a jövőre tett ígéretünkkel olyan labirintus építünk, amelyben egész életünkön keresztül bolyonghatunk mindaddig, amíg egyszer csak – hosszas szenvedés árán – át nem törjük a falakat. S a legtöbben a hűség alkotta falakba még „áramot” is vezetnek, hogy a kitörés legkisebb próbálkozására lelkiismeret-furdalás, bűntudat rázza meg lelküket…

Az egoista, emberi hűségnek pontosan akkora a realitása, mintha öt esztendősen megígérnénk, hogy tíz év múlva nem leszünk magasabbak.

Ha képesek vagyunk az őszinteségre önmagunkkal szemben, akkor megfigyelhetjük, hogy a hűséget fegyvernek használjuk. Ez leginkább a pár és-szerelmi kapcsolatainkban mutatkozik meg: a másiktól kicsikarjuk a hűség ígéretét - csak akkor engedjük közel magunkhoz, ha olyan tetteket hajt végre, amelyeket mi a hűség bizonyítékának veszünk - majd utána zsaroljuk vele – ha nem lesz hűséges, akkor elhagyjuk. Csakhogy ez egy kétélű fegyver. Ha mi elvárjuk a másiktól, hogy a szeretetünkért cserébe lemondjon az Élet olyan örömeiről, amelyek a mi hűség képünkbe nem férnek bele, akkor a párunk is jogosan követelheti ugyan ezt. S ekkor az ego, kinek lételeme az uralkodás, vágya beteljesülése érdekében rabbá tesz bennünket is: hogy a hűség béklyójával irányíthassuk a másikat, a mi fejünket is igába hajtja… Így lesz egy alapvetően csodálatos és természetes érzésből, a Hűségből hűség, amely egy szado-mazochista csatározássá torzítja a lehető legcsodálatosabb és legtermészetesebb állapotunkat, a Szerelmet.

Ez tehát az emberi hűség. Mindez teljesen természetes, az egonak – ha elfogadjuk, ha nem - ilyen a tulajdonsága. Nincs ezzel semmi probléma, egyszerűen csak fel kell ismerni, hogy a hűség ilyenformán nem más, mint álcázott egoizmus.

A valódi Hűséget csak akkor élhetjük át, ha rádöbbenünk, hogy az emberi hűséggel csak marionettbábuk maradunk az egonk kezei között, mert hát senkihez sem lehetünk hűségesek, csak saját magunkhoz. S ha már képesek leszünk önmagunkkal szemben a hűségre, akkor képesek leszünk őszintén, valóban megélni mindazt, ami agyunk. S ekkor a Hűség, a korlátlan Hűség egyszer csak megjelenik bennünk, egyszer csak felfakad a szívünkből. Nem akarunk majd birtokolni senkit: annak következtében, hogy őszintén képesek leszünk megélni az érzelmeinket, mi magunk leszünk a Hűség. S ebben a pillanatban nem fogunk értelmetlen ígéreteket tenni, és nem fogunk követelőzni. S mivel a Hűségben nincsenek elvárások, ekkor tapasztaljuk meg a valódi Barátságot - amikor az érzés belőlünk fakad, nem pedig az egonk akarja megkapni mástól - akárcsak a valódi Szerelemet, amikor eszünkbe sem jut a birtokolás, amikor eszünkbe sem jutnak azok a szavak, hogy „te” vagy „én”, mert a Szerelem belőlünk fakad, nem pedig az egonk akarja megkapni mástól.

Befejezésnek pedig egy lényeges gondolat – sőt, talán maga a lényeg: noha két egymástól homlok egyenest eltérő utat mutattam meg, valójában az egoista hűség és az egotlan Hűség között nincs heirarhikus különbség! Mások ugyan, de egyik sem jobb, fejlettebb vagy követendőbb! Nem az a lényeges, hogy melyiket éljük át, hanem az, hogy melyikben vagyunk önmagunk! Az Életben nincs rossz út, nincs hibás döntés: semmi értelme törekedni a korlátlan Hűségre, ha az egoista hűséggel tudunk azonosulni. Ha törekszünk egy olyan cél felé, amelyet az elménkkel jónak tartunk, csak az egonk egy újabb ravasz csapdájában tévelygünk! A Létezésben pont a korlátlanság a legcsodálatosabb, az, hogy bármit átélhetünk, amit csak szeretnénk. Nem kell haladnunk semerre, nem kell választanunk semmit sem, egyszerűen csak Léteznünk kell, mert nincs más, csak…

Csak az Élet.

Tovább »

Bűntudat

                                                                BŰNTUDAT????

A bűntudat kemény dió,vajon minden bűntudat mögött van elkövetett bűn?

Van,

Van egy olyan bűn,amire szerintem rengetegen nem is gondolnának,pedig rendszeresen elkövetik.Maradjunk annál a pasinál akinek gyerekei vannak ,házassági krizisben él.megcsalja a feleségét vagy szeretőt tart.

Játszunk szerepjátékot.

Legyen őn a bíró.Ül a pilpituson,behoznak egy VISSZAESŐ vádlottat,majd levetíttek önnek  egy videofilmet,hogy megmutassák,mit is tett a vádlot.A videon egy harmincéves,búvalbélelt pasit lát,aki éppen ballag az útcán.Odaért  egy mosolygós kissráchoz ,majd hirtelen elővesz a háta mögül egy baseballütőt,és izomból szétveri a mosólygos kisrác fejét.De ugy hogy minent elborít az agy és a vér!!A videonak vége.Ön a bíró.Átrágta  a lehetséges okokat.Milyen büntetést szabnak ki ennek a VISSZAESŐNEK?

-A kiszabható maximálisat,ha lehet kicsit  többet!!

-Egyetértek.Azonban tudja hogy az a búval baszot pasi valójában ön?

-De hát én nem,Én nem öltem meg senkit!!

-De megölt.!Volt egyszer egy fiatal srác,aki még hit valamiben,akinek még tiszta volt a szíve.Voltak még álmai.Tűzoltó akart lenni és egy aktakukac lett,Hitt abban hogy tiszta párkapcsolatban fog élni boldogan,most pedig csalja a feleségét.Hitt abban hogy apaként nem ugy fog nevelni mint ahogy az ön apja tette,most pedig már túl szárnyalja.Ön racionális és az emocionális álmait feladta!!!Ön az egykori önmagának és tiszta álmainak a gyilkosa,önmaga megalázója és prostituálta is egyben,Csak másoknak igyekszik megfelelni,miközben elfelejtette egykori tiszta törvényeit.ÉS az álmok feladásánál súlyosabb bünt nem ismerek.

Hogyan lehet ebből kimászni?

Két út nyílik,Az egyik az amikor valaki szépen fokozatósan elkezd felfelé mászni,hogy ismét megszerezze önmaga becsületét,büszkeségét,méltóságát.A másik út amikor tudatosan hívja a gonoszt hogy vigye el a lelkét a testével együtt.Ilyenkor gyorsabb a pusztulás.

1 lépés-elgogadás.bocsánat kérés.

Bocsánat kérő levél,amely annk szól aki voltam.Bocsánat kérés egykori tiszta önmagamtól.Hiszen én adtam fel őt és az álmaimat.Éppen ezért a bocsánat kérést igy kezdeném."Szia,te Tiszta!Olyan rég nem beszélgettem már veled.Bocsáss meg ,amiért feláldoztalak ekkor meg ekkor,így és így.Ebben és ebben hagytalak kihasználni.elakartam érni ezt meg ezt,és a végén ilyen lettem.Igyekeztem megfelelni apámnak meg anyámnak,férjemnek/feleségemnek,miközben éreztem hogy ez nekem rossz!A szeretett után rohanva feláldoztam a testemet, a lelkemet és egy szeretett kurvát csináltam magamból.Kihasználtam azokat akik szerettek engem,ezt pontosan tuttam ,miközben hitehettem magam hogy ez az ő dolguk és kötelességük.Tudtam hogy lehúzom őket anyalgilag,de megmagyaráztam magamnak hogy ezt ők megtehetik,még akkor is ha már elmultam 30 éves.........Neharagudj rám mindezekért.

Azonban ezzel még nincs vége.Mert ekkor csak a "hogyan lettem ilyen" kérdése fogalmazodik meg bennem.maga a kiút nem.Ehez írásbeli ígértetk szükségesek.amivel szentesítem ,hogy mi lesz ezek útán fogadalmát.Onnantól kezdve nincs menekülés.Kivan mondva ,levan írva hogy az ember maga felelös az életéért.

Tovább »

önzés

Bevezető

Én nem akarok senkivel se erőszakoskodni, sőt, hangsúlyozom,

azt, ami ebben, ezen  a papíron  elhangzik vagy leíródik, ne higgyék el

feltétel nélkül. Sőt. Egyáltalán ne higgyék el, ami itt majd leíródik.

Mert ha elhiszik, akkor én beviszem Önöket az erdőbe, úgy, hogy

közben nem gondolkodtak.

Ezt a folyamatot úgy hívják, hogy befolyásolhatóság. És nem

kezdtek el gondolkodni rajta, hogy tényleg így van-e, vagy nincs

így. Mert abban a pillanatban, amikor Önök elkezdenek

gondolkodni valamin, ellenvetéseket állítanak fel, tehát

mérlegelnek, hogy igazam van-e vagy nincs igazam, mármint a

nekem. Ha nincs igazam, akkor cáfoljanak meg. Majd

döntéseket fognak hozni, de azok már az Önök döntései lesznek!

Onnantól kezdve meg Önök lesznek felelősök a saját életükért!

Nem én leszek a hunyó.

Ez a tudatosítással járó nagy veszély. Ezek után már nem lehet

nyugodtan azt mondani, hogy a saját, elkúrt életemért nem én vagyok a hunyó! Ha valaki mégis ennek az ellenkezőjét teszi,

azt Mulatós vegetálásnak hívják. így ebben a rövid időben, amit

itt eltöltünk, rengeteg időt hol erre, hol arra fecsérlünk, és

pocsékoljuk az időnket, miközben azt hisszük, hogy élünk.

Valójában nem. Ez vegetálás. Görcsökkel.

De kezdjük a kapcsolat elejétől.

Feltették nekem a kérdést, honnan tudom felismerni a másik
emberben, aki nekem tetszik, hogy ő egyedül van vagy magá-
nyos?
Nagyon egyszerű ezt felismerni a másikban: azt kell nézni, hogy
az illető mennyire tud önmaga érzéseiről nyugodtan, oldottan
beszélni, legyen szó akár sikerekről, akár balsikerekről.
Ha én látok és megérzek valamit a másikban, és rákérdezek
minderre, ő meg erre azt mondja: „hát, most erről én nem
szeretnék beszélni”, „ezt most hagyjuk”, „majd holnap", „majd
máskor”, akkor az hárítás, ami mögött ki nem mondott félelem,
bizonytalanság van. Mindezt váratlanul feltett, kifejezetten
provokatív kérdésekkel lehet megtudni. Például amikor egy
lány a fiúnak, aki tetszik neki, olyan kérdést tesz fel, hogy „te,
téged hányszor szívattak meg a csajok? Ilyenkor te voltál a
hunyó vagy a másik volt veled szemét?"

Az ezek után következő válaszból meg lehet állapítani, hogy a
másik ember érett személyiség-e vagy sem. Azt kell nézni, hogy
a váratlan, gyors kérdésekre milyen gyorsak a MEGFELELŐ
válaszok. Ha ilyenkor a másik zavartan lenéz, vagy kényszere-
detten mosolyog, az azt jelenti, hogy az ezzel kapcsolatos dolgo-
kat ő bizony nem tette a helyére. Életünk során valójában
mindannyiunkat megszívattak így vagy úgy a másik nem
képviselői... Ha ezzel kapcsolatosan én nem rendeztem le egy
csomó mindent, hogy én miért hagytam magam, miért csinálok
ebből még mindig hiúsági problémát, mién féltem szembenézni
a jelekkel, miért voltam befolyásolható, miért kerestem a kifo-
gásokat, miért makacskodtam, akkor az ilyen kérdésekre a vá-
lasz tele van indulattal a másik irányában. Annyi minden felso-
rolható ilyenkor, amit fontos megoldani, és lerendezni önma-
gamban. És ha ilyenkor valaki elkezd hebegni-habogni, vagy
kurva anyázza a másikat, akkor ez kristálytiszta jelzés a csaj
számára, hogy a pasi mennyire nem fejlett emocionális
szempontból. Ismerek olyan havert, aki, ha én feltenném neki
ezt a kérdést, akkor három órán keresztül egyfolytában beszélne
róla. Dehogy beszélne, rinyálna.

A rinyáló pasikra vagy nőkre
azonban nem lehet felnézni. Aki azonban ezeket a kérdéseket a
megfelelő helyre pakolta, az nyugodtan így válaszol: „Figyelj,
jó a kérdésed, mert bizony sokszor, megszívattak. Ilyenkor
haragudtam is rájuk, szidtam őket. De rájöttem arra, hogy nem
ők voltak a szemetek, hanem én nem vettem észre az intő
jeleket. Ott voltak az orrom előtt, és azért nem vettem észre,
mert én nem akartam észrevenni. Ha észrevettem volna, akkor
változtatok ebben meg ebben, és akkor lehet, hogy az a kapcso-
lat nem megy tönkre, De így nagyon sokat tanultam mindeb-
ből!” Na, ez jelenti a fejlettséget. Kapok egy váratlan kérdést, a
tét meg az, milyen gyorsan tudok rá reagálni. Azonban a legtöbb
ember nem akar tanulni a hibáiból. A csajok nem akarják
meglátni azt, hogy a B-ben (jelen pillanat) most mi van, hanem
sírdogálnak az A (múlt) miatt. Rettegnek a Z-től (jövőtől),
miközben elbasszák a B-t. Mert a sírdogálás és a rettegés között
nem lehet a jelen pillanatot jól megélni. Tehát bűntudatom van,
vagy rettegek. De akkor mikor élek? Mikor teszek be mindent
ebbe a dologba, ebbe a helyzetbe, ami éppen mást van? Hát nem
teszem bele... A nap végén meg ott állok, és milyen napom volt?
Hát, szörnyű... Szörnyű… Iszonyú...S akkor folytatódik a
jajveszékelés. Meg a rinya….

Az érett ember - most épp egy férfi
volt - azt fogja mondani, hogy nézd meg, ez történt velem,
tanultam belőle, vagy így jártam, ezt vontam le belőle. Mit
jelent ez nekem? Azt, hogy okulás szempontjából fontos a múlt.
Nagyon sokan ellenben azt mondják, hogy le kell szarni, és
előre kell menni. Nem kell foglalkozni vele... Ha nekik igazuk
van, akkor miből fognak tanulni, hogy ezt a hibát még egyszer
ne kövessék el? Ez nagyon érdekes abból a szempontból is,
hogy valahol olvastam, hogy a tudat nem fogadja el a „nem”
szót. Ha gyerekeknek azt mondod, hogy „Ne csináld!", annál
inkább meg fogja tenni. Ebből meg az következik, hogy a „szard
le a múltat” felszólítást, parancsot jelent. De a parancsnak nem
szoktunk szívből engedelmeskedni, így nem tudjuk leszarni a
múltat sem, és így rágódnak emberek évekig azon, ami már rég
elmúlott. Ezzel vigasztaltak engem is, amikor szerelmi
bánatomban épp berúgás előtt voltam. A barátaim ezzel próbál-
tak vigasztalni, amikor a - pasik „megszívattak”, és nem azt
kérdezték tőlem, hogy „Te, baszd meg, ülj már le, és gondold
már azt át, hogy mióta érzed azt, hogy valami köztetek nem
stimmel? Ha meg nem stimmelt, akkor mit tettél, hogy ezen
változtass?" Egy ilyen kérdésre úgy odakapnám magam: „Hű...
Mióta is? Mit tettem meg? Hát, semmit." És akkor jött volna következő kijelentés: „Hát, ha nem változtattál semmin
sem, akkor ezért ki a hunyó? A pasi vagy te?” S az ember, ha
ilyenkor elkezd gondolkodni, azonnal befejezi a sírdogálást.
Ellenkező esetben meg a jajveszékelés folytatódik, mivel ezt
nem szünteti meg a „majd lesz valahogy", „majd az idő
megoldja” vagy a „szard le a múltat”. Mert ahhoz, hogy
továbblépjünk, nagyon fontos, hogy nyugodtan induljunk el.
Amikor elindulunk otthonról, fontos tudni azt, hogy bezárjuk az
otthonunkat. Ezek után nyugodtan intézem a dolgom aznap. „Én
mindent megtettem, hogy biztonságban legyen az otthonom."
Hát ugyanígy vagyunk a múltunkkal is, ha nem zárunk be bi-
zonyos kapukat, ajtókat, akkor azok bizonytalanságot okoznak:
„Mást lezártam vagy nem zártam be?” „Lezártam vagy nem
zártam le?” S ha egyesek úgy viselkednek, hogy el akarják felej-
teni azt, hogy nem zárták le a múltjukat, akkor miért csodálkoz-
nak, amikor hazaballagnak, és a lakásukat kifosztották, és bent
kurva hideg van? Nem lehet nyugodtan élni, ha valaki a múltjá-
ból nem vonja le a megfelelő tanulságokat. Ezért megfontolandó
a felejtés, és teljesen mást jelent a számon tartás. Ha én elfelej-
tem, hogy mit tettem a múltban, de ebből nem tanultam, akkor
az életem arra fog ítéltetni, hogy mindezt újra meg újra átéljem…..

De nézzük csak ezt jobban meg.

Kimondani azt hogy én boldogtalan vagyok iszonyúan fog fájni.

Azért vagyok boldogtalan mert hagytam magam. Az még  jobban fog fájni. Mert felmerül

Elpocsékolt idő ez  amit így éltem?

Érzelmi szempontból felnőni fellelőség vállalást jelent.

Adott helyzetben jelenkező pozitiv ,negativ  érzéseimért vállalom a fellelőséget.egyarant  hangosan kimerem mondani! önmagam irányába.

PL:

„.Igen én egy túl büszke ember vagyok aki a saját érzéseit nem meri ,nem tudja kimutatni.És így mindenkit aki fontos számára elveszít.”

Ilyenkor van amikor az Isten kimondja hogy emberből van.(egoista rájön)

Nem isten volt. De itt kezdődik amikor elkezdünk megállni a saját lábunkon.

Igaz még lent a pokolban Mert  a gyávaságunkkal hagytuk magunkat .De ez nem a másik felellősége-Soha!!!Hanem az enyém. Mert az én döntésem hogy mit teszek a lelkemmel.Nem a szemét másik-é.

Hogyan lehet azt a labdát leütni amit nem dobnak fel?

Ha én nem hagyom magam akkor hogyan lehet kihasználni?

Őnzés

Váratlanul jön a negatív töltetű élmény, és én ezt magamba merem fogadni, átélni, akár olyan áron is, hogy széthasad a szívem. Hogy teljesen bennem legyen. Hogy átéljem, hogy mennyire fáj. És fájjon. És mindezt ne tompítsam nyugtatókkal, alkohollal, sok munkával, sírdogálással. (Mert a sírás és sírdogálás nem ugyanaz. A sírdogáló

mindig saját magát sajnálja, hogy ő itt maradt egyedül. Hol van ebben a fájdalom? Az igazi fájdalom, hogy elveszítettem valakit, az ebben nincs. Csak egy egoista sajnálja önmagát.)

Ugyanis most mondhatom azt, hogy önző vagyok. Akármit is teszek, ennek a döntési folyamatnak eredményeként születik meg a döntésem, ami az általam elfogadható, nekem legjobban megfelelő dolog lesz. Mondom, lehet, hogy én vagyok a világ legszemetebb alakja, mert feltételezem, hogy mindent önmagamért teszek, Sőt, tovább megyek. Van képem azt mondani, hogy az úgynevezett önzetlen emberek pontosan ugyanígy működnek. Ha az önmagamról kialakított képem tartalmazza azt, hogy X-nek jót kell tennem, akkor a lehetséges döntések fazekába belekerül a megfelelő mértékű pozitív szorzóval az, hogy X-nek jó legyen (arról, hogy az eredmény mennyire jó neki, majd később...). Hát ettől még nem lettem valami nagy hős...

Viszont a modell tartalmazza a valódi önzetlenség alapját is, ami nem más, mint a szűrő nélküli érzékelés. Ha nincsenek bennem előítéletek, képek, modellek egy bizonyos személyt illetően, akkor minél inkább mentes vagyok belső feszültségektől, annál inkább vagyok képes elfogadni azt az érzést, amit bennem a másik ember kelt. Nem a róla kialakított képet, hanem az ő valóját érezhetem meg abban a pillanatban, amikor szólnom, tennem kell valamit. Ez az egyetlen eszköz, amely valóban segítséget nyújthat a helyes döntéshez, és mi sem természetesebb, hogy mivel érezni fogom szavaim, tetteim hatását is rajta, naná, hogy a lehető legjobbat teszem. Fontos ismérve ennek a fajta önzetlenségnek, hogy nem tartja "nagy dolognak" amit tesz, hiszen önmagáért teszi, valahogy úgy érzi, ezt kellett, kell tennie. Másrészt nem részrehajló, nem köti semmilyen kategória, hogy kinek teszi, kinek nem. Továbbá elvek sem kötik, nem "irgalmas szamaritánus", aki mindenét odaadja és magára nem gondol. Aki önmagával nem törődik, az őt szeretőkre ró terheket, könnyít ott is, ahol nem az ő feladata beavatkozni. Valahol ezt érzem a (talán zen-buddhista) megfogalmazás mögött: a Mestert nem kötik az erkölcs törvényei sem.

Nézzük ezt konkrétabban

Élethelyzet önzés

Az Egoista élete

Mi az? Egy hatalmas folt az emberiség paplanján, amely képes elnyelni a valódi értékeket és összetörni egy szempillantás alatt a lelkünket? Lehet. Kézzel nem érinthető, jelzőként negatívan értendő fogalom? – Egoista. – Mondják sokan sokaknak, pedig mindenki az, kivétel nélkül. Emberi ösztön, lételem, tulajdonság. Szükség van rá, ám akadályoz. Folyamat vagy puszta önzés? A bennünk dúló háborúk önmagunkkal és a külvilággal szemben befolyásolnak minket. Nem egyszer gondoltam, arra hogy megbolondultam. Egyszer felhőtlen vidámság jár át kívül, belül, aztán hirtelen elromlik minden, és arra eszmélek, hogy „verem a földhöz” magam? Milyen „szemétség”, hogy tegnap még minden rendben volt, ma meg már mindenben csak a rosszat látom. Badarság. Ugyanaz a színpad, ugyanazokkal a szereplőkkel, ugyanabban a korban és mégis belülről hat rám valami, ami miatt negatívan látom azt, ami tegnap még csodálatos volt… Hajlamosak vagyunk beleképzelni dolgokat dolgokba. Ezzel remekül el tudjuk rontani saját kedvünket és a környezetünkét is. Átadjuk a negatív energiánkat dühvel, hisztivel, önsajnálattal a másiknak, aminek következményeként a másik is idegbeteg lesz és visszapasszolja nekünk… Akár egy labdát folyamatosan dobáljuk egymásnak a feszültséget. Ráadásul ehhez még szavak sem kellenek. Elég, ha egymás közelében intézzük a dolgainkat és az arcunk hirdetőtáblaként funkcionál, amire az van kiírva: „ rühellek mindent”. Jó játék, de nagyon fárasztó és véget nem érő úgy hogy inkább próbáljunk meg uralkodni magunkon és az érzéseinken.

Felesleges hagynunk, hogy a világ ránk erőszakolja azt amik nem vagyunk. Nem véletlen, hogy őseink mindig azt mondogatták „mindig hallgass a szívedre”. Tényleg ezt kéne tennünk nem pedig saját eltorzult nárcizmusunkban gyönyörködni nap mint nap, vagy azon tűnődni hogy mi az, ami még nincs meg a boldogságunkhoz. Az életünket mi irányítjuk, nem holmi mosóporok, ruhamárkák és a többiek. Miénk a testünk, lelkünk és az egonk. Egészséges egoizmusra szükségünk van, de tudnunk kell különbséget tenni bizonyos dolgok között. Lehet, hogy éppen abban a pillanatban nem magunkra kéne gondolni, csak néha bele kéne éreznünk magunkat mások helyzetébe, lehet az a szeretőnk, a gyermekünk, a családunk, mindegy. Lényeg, hogy törjünk ki abból a tudatalattinkból kiinduló tudatból, miszerint: mindegy mi történik csak nekem jó legyen… Ha nem mindig magunkkal foglalkozunk a világot is szebbnek fogjuk látni, nem lesz szükségünk többre, mint amink van. Persze céljaink lehetnek, de alapvetően az a lényeg, hogy megtaláljuk a boldogságot. Amikor végre elfogadjuk azt a színteret, amit az élet rendelkezésünkre bocsátott és megtanulunk játszani benne, megtaláljuk a harmóniát, ami mindig is ott lakozott bennünk, csak éppen a jin-jang egyik felének túlsúlya által kiváltott egyensúlyzavarok közepette…

„NE tedd azt mással,amit magadnak nem kívánsz”

*Nárcizmus: Lényege, hogy az illető saját személyiségét mások rovására, mindenek fölé helyezve imádja, érdeklődése központi tárgyaként kezeli, továbbá a kielégülésnek olyan egoista és kíméletlen keresését jelenti, amely a dominancia és a kritikátlan igyekezet (ambíció) révén valósul meg. A pszichológiában a nárcisztikus személyiség az, aki nagyon szereti (sajnálja) magát, de fontos hangsúlyozni, hogy a kifejezésnek nincs alaphelyzetben patológiás értelme.

Kívülről nézve úgy látszik, hogy a nárcisztikus személyiségnek nagy az önbizalma, holott gyakrabban éppen az ellenkezője, az alacsony önértékelés az igaz. A nárcisztikus ember számára az embertársakkal való összehasonlítás során születik meg az én értéke, ezért neki nem elég, ha ő jó, vagy nagyon jó, neki a legjobbnak kell lennie.

A nárcisztikus személyből, sok más emberhez hasonlóan, általában hiányzik az empátia képessége, de problémáikat kezelni tudják azzal, hogy igényüknek megfelelő foglalkozást választanak, mint például színészet, tanítás, vezetés, és általában a média.

Miért boldog az önzetlen és miért boldogtalan az őnző?

Ezt a kérdést nem is olyan régen tették fel nekem

Nagyon sokat gondolkoztam  rajta. Nehéz egy ilyen élethelyzetett  definiálni.

Elkezdtem nézni a hozzám forduló embereket .A párkapcsolatban élők rinyálgatnak (persze nem elég hogy haggyák magukat,az egouk a plafonon)

De az igazi nagy felismerést egy kedves barátomtól kaptam meg.Nála állt össze a kép.

1 mondat a szerelemről.

„A szeretet sosem dicsekvő vagy öntelt. Sosem durva vagy önző. Senkit sem bánt meg és sosem haragtartó. Szeretet nem neveti ki mások bűneit de dicsőíti a helyeset. Mindig megbocsát, bízik, remél és kitart .bármi is jöjjön."

Ez a pár sor mindig elgondolkoztatt.Az emberekek elolvasnak egy ilyet, és óhatatlanul  valami belső feszültséget éreznek.(de jó is lenne ha engem így szeretne valaki)nem de?

De még soha nem hallotam senkitől hogy ő így is tudna szeretni.

Mindig mástól várjuk hogy csináljanak valamit.Hogy kezdjenek velünk valamit. De milyen érdekes hogy az a másik ember is párt keres a másik embernek is erre van szüksége.Kettőből kettönek nincs meg akkor ki fogja ezt átadni?ha nincs meg miért csodálkoznak az emberek ha csalódás éri őket.Jah és persze amikor elképzelik hogy milyen a másik ,ebbe beleszeretnek aztán meg csodálkoznak hogy valahogy mégsem olyan az egész.és ismét csaalódottak.

Én ugy gondolom röviden összefoglalva.

Mindenért a szülök a fellelősek.Elcseszet gyerekeket csináltak belölünk az ők rossz házassága megtanított minket rosszul élni.Hisz mindig azt tanuljuk ell amit tőlük látunk-Még ha nem tetszik is.Még ha nem akarunk olyanok lenni mint ők.Akaratlanul is megtanuljuk az őnzést,a megbántást,érzelmi zsarolást minden negatívat.de a szeretettet nemL

1 gond van ezzel. 18 év után ha egy öntelt elcseszett szemét egoista vagyok akire nem lehet felnézni és inkább elmenekülök tőle mert egy agresszív állat aki legszívesebben szétverné a fejem mert nem figyelek rá eléggé-mert nem az van amit akar.Na ezzel csak 1 a gond.Az ilyen soha nem lesz boldog,soha nem kapja meg a békét.és csak sovárogni fog azért ami másnak van.ÉRZELMEKRE ,SZERETERE.

Hm és mi a megoldás.Mert könnyű definiálni azt h mi az hogy önző.De hogyan lehet ezen változtatni?hogyan lehetetek boldog?J elérhetetlennek tűnik ,igaz?Pedig nem az.

 3 lépés.

1.Eldöntöm hogy hogyan akarom élni az életem.(A pénz most mellékes.)mit akarok sugározni?szerettre méltó ember akarok lenni?

2.a második lépés mindig nagyon fájdalmas lesz.de ha nincs fájdalom nincs változás.Szembenézni önmagammal.!!!! A legkeményebb!!! De itt jön rá az ember a hibáira,mit hogyan rontott el.Isszonyítosan fog fájni

3. Segítséket kérni.egy olyan embertől akiben ott a hitelesség és érzed hogy tudd segíteni.Fontos hogy érezzd a jó szándékát.Lehet 1 szakember is 1 közeli barát is.De nem lehet bárki.olyan embert keress akire felnézel.Ebben az esetben érzelmi szempontból-

(.Láttam már embereket így .Kemény élmény volt. de azt amit elértek mára. Arra csak felnézni lehet, volt 1 haverom aki rossz környezetből jött,tipikus kis maffia gyerek.A szeme hallott volt,Sugárzott róla  a fájdalom,az hogy utálom ezt a világot. Legyőzök mindenkit aki megpróbál engem legyőzni.A szülei le se szarták,soha nem támogatták és nem tanították meg szeretni…a srác 24 évesen balesetett szenvedet.az hogy túl éli annak az esélye olyan 20% volt.Semmi több.Túl élte.felépült. és az első mondata az volt. Tisztán emlékszem rá.

ˇ”Nem akarok így élni,fáj az élet,fáj hogy ahova megyek csak sírást látok,Ezt én okozomLRossz ember vagyok. De nem akarok az lenni.Nem bírok tükörbe nézni. Ha meglátom a pofám akkor eszbe jut mindaz a szenvedés amit adtam én másoknak.Csak azért mert én nem kaptam.Önzö geci vagyok.Mit tegyek?? :’( és sírt) de az első pont már megfogalmazodott benne.MÁS ÉLETETT AKART!addott pillanatban felvázoltam a lehetőségeit.Nem döntöttem helyette azt nem teszem.Elmondatam mi az amit tehet A vagy B út.akárhogyis dönt a döntése az ővé lesz.3év múlva találkoztunk.Véletlen összefutottunk a játszótéren.a hintánál áltam és odaszalatt hozzám 1 kislány.Tündéri volt.mosolygos.Aztán odalépett 1 férfi is.Alig hittem a szememnek.Sugárzott a boldogságtól.Igazán lehetett érezni hogy ÉLLLLLLL!!!Leültünk beszélgetni.Megkérdeztem tőle hogyan alakult az utóbbi 3 éve.Ezt a választ kaptam.

„”Nóra,szenvedttem minden bünőmért,minden hibámért,De döntöttem hogy nem akarok ilyen életet,1 életem van azt nem élhetem le boldogtalanul.Megtanultam szeretni ,szeretettet adni és nem várni vissza semmit.Ma már nem azt nézem , hogy kinek mennyi pénze van,mit tudnék ellopni tőle. Azt nézem hogyan tudnék segíteni.És nem várok érte semmit cserébe.És nem is gondoltam volna hogy ez ilyen jó érzés.Ezt szavakban nem lehet leírni.De a legfontosabb hogy megtanultam magamat szeretni,magamat úgy alakítani hogy elégedett legyek.És nem idegbeteg akitől rettegni kell mert majd én megmutatom mit tudok.és ha megmutatom az fájni fogJ

1 kemény évembe telt ez a pár mondat.a következő kettöben megtaláltam a párom,családot alapítottunkJés nap mint nap arra törekszem ,hogy az én kis lányom soha ne élje ezt át amit nekem kellet.Mert ha olyan maradok akkor ő ugyanezt élte volna át mint én.Szeretett nélküli élet,,Köszönöm hogy megmutattad lehet másképp is élni..)

Kimondani azt, amit érzek, nem bonyolult. Akkor tudatosul egy csomó minden az emberben. Az is, hogy mit tettem meg, mit hagytam figyelmen kívül. Mert azért, hogy én benne vagyok egy adott helyzetben, azért egy ember okolható, és az pedig én vagyok, önmagam.

Érdekes volt ez a pár óra míg ott ültünk.És hogy miért nézek fel erre az emberre aki egyszer lopott,csalt ..stb

Mert ő megtette azt amit más nem. Változott .Sírt de nem sírdogált.Sajnált de nem önmagát.És ez  a nem mindegy-végigjárt egy fájdalmas utat aminek a végén ember lett belőle.Erre sokan nem képesek.:) De ők csak vegetáljanak a kis vacak életükben végülis

A 0 ra szükség van ők a viszonyítási alapok!!!!!

Mindannyian boldogok szeretnénk lenni, és a változás ezzel jár. Amíg a rút kiskacsából hattyú lesz, addig nagyon sok mindenen átmegy a kiskacsa. Sajnos, ez fájdalommal jár. Amikor azt hiszi, hogy ő soha nem fog repülni, majd elkezdi bontogatni a szárnyát, majd a sok munka következtében kiderül, hogy képes erre, az mind-mind-mind sok energiával és fájdalommal jár. Csak így lehet azonban, másként nem. Ha nem tanul meg repülni, akkor a róka felzabálja.

Azért élünk, hogy boldogok legyünk, csak közben rengeteg önbecsapási folyamatot élünk meg, és hazudozunk magunknak. Ennek pedig súlyosak a következményei.

A hitelesség mindig ott kezdődik, amikor a negatív élményről is tudok oldottan beszélni, és közben tudom, hogy ezért én vagyok a felelős. Merem átélni az ezzel járó fájdalmat, de ezért is felelősséget vállalok azzal, hogy holnaptól mindent megteszek, hogy ezen változtassak napról napra.

"Az az ember, aki nem akarja elfogadni az élettől, hogy az élet nemcsak jóból, hanem rosszból is áll - és nem mer szembenézni azzal, hogy ő miben ludas -, mindig haragudni fog a másikra, mindig a másik lesz a hibás. Valójában a rossz mögött mindig ott van az illető ember saját kiszolgáltatottsága és tehetetlensége, amit önmaga okozott önmagának ">

„A kudarc az az állapot, amikor az illető zsebében volt az energia, amellyel megoldhatta volna a kihívást, azonban a lustaság, a gyávaság, a kifogások keresése, a hanyagság, a tunyaság, a nagyképűség, az önzés, stb. erősebb volt, így nem tette bele mindazt, amit tudott volna. Így a nap végére marad a keserű szájíz, valamint a folyamatos önmarcangolás, hogy miért nem tette bele. A nem sikerült meg azt jelenti, hogy valaki megtett mindent, amit tudott, azonban azt is tudja, hogy emberből van, és nem sikerülhet minden. Ha ő becsülettel mindent beletett, mindez persze rosszul esik, de a nap végére nem marad lelkiismeretfurdalása, így nyugodtan alszik.”

Lehet, hogy fura elmélet, de én azt vallom, hogy minden reggel kapunk egy esélyt, hogy az életünk, a munkánk, a kapcsolatunk fullos legyen. De ehhez két ember kell. Mindkettőnek bele kell tennie a kalapba azt, amije van. Mindent! És elmondják egymásnak a dolgokat. Megosztják a lehető legkisebb gondolatukat, érzéseiket. Problémáikat is. nem várják meg, amíg az nagy lesz. Amíg rájuk zúdul, mint egy lavina. Itt születik meg a társkapcsolat. Két önálló ember sohasem lesz ebben jó, mert háborúzni fognak, harcolni, mert kell lennie köztük valakinek, aki győz! Az egyénnek meg kell halnia, hogy megszülethessen a MI!

Élj a mának úgy, hogy emlékezz a tegnapra, és holnap ne kelljen semmit megbánnod.

Sose engedd, hogy a jelen túllépjen rajtad. Ne hagyd, hogy az élet kifolyjon az ujjaid közül, mint a homok. Élj! Érted? Élj! Ne hallgass azokra a kishitűekre, akik a jelent zálogként adják a holnapért. A jelen a tiéd, barátom. Becsüld meg!

Carpe diem : Élj a mának,mert holnapod nincsen. Ne felejtsd, hogy mindenki csak a jelenben él, ez pedig röpke pillanat, a többi idő vagy már elmúlt, vagy bizonytalan. Végső soron nem vállalsz felelősséget az életért, amíg nem vállalsz felelősséget ezért a pillanatért - a mostért. Ugyanis a most az egyetlen hely, ahol az élet föllelhető.

Nem a "mi lett volna ha" sirámait kell nyögnünk, hanem a valósággal kell foglalkoznunk. Azzal, ami lett, mert bizonyos dolgokon semmiképpen sem változtathatunk, hát legalább igyekezzünk kihozni belőle a legjobbat

Változás

A változás során mindig tudatosulás történik

Ami meg azt jelenti hogy adott idő után mindig pontosan tudni fogom hogy hol az én helyem a világban hol vannak az érzéseim.,hogyan használjam őket a gyakorlatban.Kik a bizalmasaim,szűkebb kör,távolabbi kör. Tehát egyre jobban elkezdem elhelyezni magam

Önmagamban és önmagamat a világban is!

Krizis:a változás során aki nem csinál krizist önmagában vagy adott konfliktusban soha nem lesz változás.Mindig meg kell h legyen a krizis,Ez 1 megmérettetés.Azonban  a döntés lehetősége megvan.A segítő dolga az ajánlat tétel.Választási lehetőség van.

Pl:klausztrofobiás nő változni szeretne.Bejön ,de nem csúkja be az ajtot.Lánya elkiséri.A lány kétségbeeseten áll most becsukja az ajtót avagy sem.Itt a krízis.Mivel a nő változni szeretne és anélkül nincs változás hogy nem csinálunk krizist.egyszerüen odaléptem és becsaptam az ajtót.A krizis megtörtén a nő klausztrofobiás.A döntés az ő kezében van.Vagy feláll és kimegy mert nem bírja vagy bernt marad és dolgozunk tovább.a lehetőség adott.Folytatodott a doglog 1 csomó mindennel felmerültek bizonyos fogalmak.Így a hitelesség.

Aki nem hiteles emberként,Nőként akkor hogy lehet önmaga szemében hiteles művész?????.(a csajszi művész volt)

A festésett adott esetben csak konpenzácios eszköz.Amikor fest jól érzi magát visszatérve a realitásba rosszul érzi magát.Ingadozik a két világ között.

Ha elkezdett egy adott negatív folyamatott megélni.Olyankor rengeteg jelzést kapunk hogy váltsunk,derengeteget.Tudjuk,érezzük,tapasztaljuk,látjuk,ÉS MÉGSEM ÉS MÉSEM!

De akkor akkor miért csiránkozunk a sorsunkról.Hisz mindenkinek olyan az élete amyennyit beletsz.

Bátraké a szerencse.És hogy miért?Mert a bátrak mernek tenni és ők érdemlik meg.Aki nem tesz meg semmit az nemis érdemli meg.

Az ember nagyságát az mutatja meg, hogy mit mer megtenni.

Aki bátor, mentes a félelemtől. Aki mentes a félelemtől, mentes a szomorúságtól. Aki mentes a szomorúságtól, boldog.

A változásnál fontos megfogalmazni hogy mi is a cél.

Számomra a belső nyugalom elérése.Fontosabbnak tartom mindennél.Pénztől mindentől

Mert ha elérem a belső nyugalmat addig megmérettetek 1 csomó élethelyzetben.munkám során ,anyával,barátokkal mindenhol.És meggyözödök arról h képes vagyok és rájövök arra h a belső pozitiv kisugárzásom átragad a másikra.Tehát egyre hatékonyabban tudom megoldani a konfliktusaimat mosollyal,Mert a belső béke együtt jár a mosollyal.

Tovább »

Hogyan légy boldog!!

Kezdjük tehát egy kis történettel, amivel egy népszerű brazil író, Paulo Coelho „Alkimista” című könyvében találkozhatunk. Egy ember felkeres egy nagy hírű bölcset, hogy megkérdezze, mi a boldogság titka. A bölcs egy hatalmas és fényűző palotában él, ahol emberek garmada keresi fel naponta, hogy választ kapjanak kérdéseikre. Mikor hősünk megérkezik, és felteszi a nagy kérdést a boldogságról, a bölcs ember a temérdek várakozóra és a nehéz kérdésre tekintettel azt javasolja neki, hogy járja be a palotát és a kertjeit, s mire visszaér, elvonul az emberek többsége, és meglesz a válasz is. Ám mielőtt elbocsátaná egy kis kanalat ad a kezébe, benne két csepp olajjal, amit magával kell vinnie, és semmi esetre sem lötykölheti ki. A férfi elindul kezében a kiskanállal, óvatosan egyensúlyozva, bejárja a palotát és a kerteket, ám szemét le nem veszi a két csepp olajról. Mikor órák múlva visszatér a bölcshöz, az megkérdi tőle, mi szépet látott, ám ő semmit nem tud visszaidézni a sétából, hisz végig a kanálra figyelt. Akkor a bölcs újra sétálni küldi a két csepp olajjal, de ezúttal a lelkére köti, hogy figyeljen meg minél több részletet a környezetéből. A férfi másodszor is útnak indul, ezúttal megcsodálja a hatalmas, gazdagon díszitett termeket, a berendezés fényűzését és minden részletre kiterjedő eleganciáját, az egzotikus kerti növényeket, a kis tavakat, és a palota varázslatos fekvését. Mikor visszatér, lelkesen számol be mindarról, amit látott. A bölcs a kezében tartott kanálra tekint, és megkérdi, hová lett a két csepp olaj. Emberünk szégyenkezve veszi észre, hogy mind kilötykölte sétája során. Akkor a bölcs a következőket mondja neki válaszul: a boldogság titka nem más, mint végigmenni az úton, úgy, hogy nem mulasztod el a világ csodáit megtapasztalni, de közben nem feledkezel meg a két csepp olajról sem, amit a kezedben tartasz.

Az életen nem lehet a  vágyainkat hajszolva,,mérlegelés nélkül átsöpörni ,mert abba könnyen belebukhatunk,és elpazaroljuk azokat a feltétetleket amelyek az életben maradáshoz kellenek.Ugyanakkor ,ha a félelmeink és szorongásaink csapdájába vergödünk ,ha csak a kötelességeinkre összpontosítunk,lemaradunk az igazi csodákról,és azokról az élményekről,amelyekért egyáltalán érdemes megszületnünk.

Tovább »

Kapcsolatok

Feltették nekem a kérdést, honnan tudom felismerni a másik
emberben, aki nekem tetszik, hogy ő egyedül van vagy magá-
nyos?
Nagyon egyszerű ezt felismerni a másikban: azt kell nézni, hogy
az illető mennyire tud önmaga érzéseiről nyugodtan, oldottan
beszélni, legyen szó akár sikerekről, akár balsikerekről.
Ha én látok és megérzek valamit a másikban, és rákérdezek
minderre, ő meg erre azt mondja: „hát, most erről én nem
szeretnék beszélni”, „ezt most hagyjuk”, „majd holnap", „majd
máskor”, akkor az hárítás, ami mögött ki nem mondott félelem,
bizonytalanság van. Mindezt váratlanul feltett, kifejezetten
provokatív kérdésekkel lehet megtudni. Például amikor egy
lány a fiúnak, aki tetszik neki, olyan kérdést tesz fel, hogy „te,
téged hányszor szívattak meg a csajok? Ilyenkor te voltál a
hunyó vagy a másik volt veled szemét?"
Az ezek után következő válaszból meg lehet állapítani, hogy a
másik ember érett személyiség-e vagy sem. Azt kell nézni, hogy
a váratlan, gyors kérdésekre milyen gyorsak a MEGFELELŐ
válaszok. Ha ilyenkor a másik zavartan lenéz, vagy kényszere-
detten mosolyog, az azt jelenti, hogy az ezzel kapcsolatos dolgo-
kat ő bizony nem tette a helyére. Életünk során valójában
mindannyiunkat megszívattak így vagy úgy a másik nem
képviselői... Ha ezzel kapcsolatosan én nem rendeztem le egy
csomó mindent, hogy én miért hagytam magam, miért csinálok
ebből még mindig hiúsági problémát, mién féltem szembenézni
a jelekkel, miért voltam befolyásolható, miért kerestem a kifo-
gásokat, miért makacskodtam, akkor az ilyen kérdésekre a vá-
lasz tele van indulattal a másik irányában. Annyi minden felso-
rolható ilyenkor, amit fontos megoldani, és lerendezni önma-
gamban. És ha ilyenkor valaki elkezd hebegni-habogni, vagy
kurva anyázza a másikat, akkor ez kristálytiszta jelzés a csaj
számára, hogy a pasi mennyire nem fejlett emocionális
szempontból. Ismerek olyan havert, aki, ha én feltenném neki
ezt a kérdést, akkor három órán keresztül egyfolytában beszélne
róla. Dehogy beszélne, rinyálna. A rinyáló pasikra vagy nőkre
azonban nem lehet felnézni. Aki azonban ezeket a kérdéseket a
megfelelő helyre pakolta, az nyugodtan így válaszol: „Figyelj,
jó a kérdésed, mert bizony sokszor, megszívattak. Ilyenkor
haragudtam is rájuk, szidtam őket. De rájöttem arra, hogy nem
ők voltak a szemetek, hanem én nem vettem észre az intő
jeleket. Ott voltak az orrom előtt, és azért nem vettem észre,
mert én nem akartam észrevenni. Ha észrevettem volna, akkor
változtatok ebben meg ebben, és akkor lehet, hogy az a kapcso-
lat nem megy tönkre, De így nagyon sokat tanultam mindeb-
ből!” Na, ez jelenti a fejlettséget. Kapok egy váratlan kérdést, a
tét meg az, milyen gyorsan tudok rá reagálni. Azonban a legtöbb
ember nem akar tanulni a hibáiból. A csajok nem akarják
meglátni azt, hogy a B-ben (jelen pillanat) most mi van, hanem
sírdogálnak az A (múlt) miatt. Rettegnek a Z-től (jövőtől),
miközben elbasszák a B-t. Mert a sírdogálás és a rettegés között
nem lehet a jelen pillanatot jól megélni. Tehát bűntudatom van,
vagy rettegek. De akkor mikor élek? Mikor teszek be mindent
ebbe a dologba, ebbe a helyzetbe, ami éppen mást van? Hát nem
teszem bele... A nap végén meg ott állok, és milyen napom volt?
Hát, szörnyű... Szörnyű… Iszonyú...S akkor folytatódik a
jajveszékelés. Meg a rinya. Egy nő, akinek volt humora
bizonyos helyzetekben, azt mondta nekem egyszer: „
elmondhatom, hogyan szoktam én magamat hívni, amikor
sajnáltatom magam?" Mondom: „Na, halljuk." Kíváncsi ember
lóvén, soha nem tudom, mikor hallok valami
újat, amiből tanulhatok. Azt mondta: „Hát, én olyankor mindig
nagyon haragszom magamra, és azt mondom magamra, hogy –
„Fejezd már be, te rinya-pina!” A rinya szó a sírdogálást, az
önsajnálatot és az önmarcangolást is jelenti; a pina szó meg
vulgárisan mondva a női nemi szerv. Azért érdekes a rinyával
való összerakása, mert aki sírdogál, tehát rinyál, és önmagát
pinának gondolja, az nem tartja magát nőnek. A pasik ezt
megérzik, megbasszák a pinát és otthagyják. Erre használják fel
a hímneműek ezt a szervet... Persze, csak azoknál, akik
HAGYJÁK MAGUKAT!

Az érett ember - most épp egy férfi
volt - azt fogja mondani, hogy nézd meg, ez történt velem,
tanultam belőle, vagy így jártam, ezt vontam le belőle. Mit
jelent ez nekem? Azt, hogy okulás szempontjából fontos a múlt.
Nagyon sokan ellenben azt mondják, hogy le kell szarni, és
előre kell menni. Nem kell foglalkozni vele... Ha nekik igazuk
van, akkor miből fognak tanulni, hogy ezt a hibát még egyszer
ne kövessék el? Ez nagyon érdekes abból a szempontból is,
hogy valahol olvastam, hogy a tudat nem fogadja el a „nem”
szót. Ha gyerekeknek azt mondod, hogy „Ne csináld!", annál
inkább meg fogja tenni. Ebből meg az következik, hogy a „szard
le a múltat” felszólítást, parancsot jelent. De a parancsnak nem
szoktunk szívből engedelmeskedni, így nem tudjuk leszarni a
múltat sem, és így rágódnak emberek évekig azon, ami már rég
elmúlott. Ezzel vigasztaltak engem is, amikor szerelmi
bánatomban épp berúgás előtt voltam. A barátaim ezzel próbál-
tak vigasztalni, amikor a - pasik „megszívattak”, és nem azt
kérdezték tőlem, hogy „Te, baszd meg, ülj már le, és gondold
már azt át, hogy mióta érzed azt, hogy valami köztetek nem
stimmel? Ha meg nem stimmelt, akkor mit tettél, hogy ezen
változtass?" Egy ilyen kérdésre úgy odakapnám magam: „Hű...
Mióta is? Mit tettem meg? Hát, semmit." És akkor jött volna következő kijelentés: „Hát, ha nem változtattál semmin
sem, akkor ezért ki a hunyó? A pasi vagy te?” S az ember, ha
ilyenkor elkezd gondolkodni, azonnal befejezi a sírdogálást.
Ellenkező esetben meg a jajveszékelés folytatódik, mivel ezt
nem szünteti meg a „majd lesz valahogy", „majd az idő
megoldja” vagy a „szard le a múltat”. Mert ahhoz, hogy
továbblépjünk, nagyon fontos, hogy nyugodtan induljunk el.
Amikor elindulunk otthonról, fontos tudni azt, hogy bezárjuk az
otthonunkat. Ezek után nyugodtan intézem a dolgom aznap. „Én
mindent megtettem, hogy biztonságban legyen az otthonom."
Hát ugyanígy vagyunk a múltunkkal is, ha nem zárunk be bi-
zonyos kapukat, ajtókat, akkor azok bizonytalanságot okoznak:
„Mást lezártam vagy nem zártam be?” „Lezártam vagy nem
zártam le?” S ha egyesek úgy viselkednek, hogy el akarják felej-
teni azt, hogy nem zárták le a múltjukat, akkor miért csodálkoz-
nak, amikor hazaballagnak, és a lakásukat kifosztották, és bent
kurva hideg van? Nem lehet nyugodtan élni, ha valaki a múltjá-
ból nem vonja le a megfelelő tanulságokat. Ezért megfontolandó
a felejtés, és teljesen mást jelent a számon tartás. Ha én elfelej-
tem, hogy mit tettem a múltban, de ebből nem tanultam, akkor
az életem arra fog ítéltetni, hogy mindezt újra meg újra átéljem.
Nagyon sok csajnál megfigyelhető ez, akik benne vannak egy
párkapcsolatban, ami szar, de erre azt mondják: „Hát, ott vannak
a gyerekek, ezért én nem akarok elválni az X-töl, de ez az Y
pasi... Hű, ez nagyon kívánatos.” És a szeretője lesz. Vélemé-
nyem szerint a szeretőtartás egyébként a gyáva, felelősséget
nem vállaló emberek sajátossága. A nő fél kimondani, hogy
valójában vége a házasságának, ezért a könnyebbnek látszó út, a
szeretőtartás felé moccan el, mert ott megkapja az átmeneti
örömöt, majd amikor az lemerült, akkor nyugodtan visszaballag
a házasságába, és gyűri tovább a szart. De a szeretőt is minősíti
ez, mivel a pasi meg nem mer felvállalni felelősségteljes
kapcsolatot, ő csak meg akarja kefélni a pinát, semmi többet
nem akar. Az egyik gond általában ott kezdődik, amikor a
szerető rájön arra, hogy érzései vannak a másik iránt. A másik
gond meg akkor alakul ki, amikor a csaj kirúgja a férjet, aki
valójában egy puha pöcs, megvan a szerető, hopp, beleugrik
ebbe. Ilyenkor az történik, hogy cseberből vederbe kerül, és
azért kerül cseberből vederbe, mert idejében nem zárta le a
múltat. Nem vonta le a megfelelő tanulságokat, hogy mi az, amit
ő ebben a párkapcsolatban elszúrt. Mi az, amit elrontott? Mit
okult ebből? Hogyan regenerálódott? Hogyan kezdte el újra jól
érezni magát nőként? Továbbá nincs meg a gyásznak az ideje,
nem történt meg a lezárás, éppen ezért a nő egy idő múlva az új
kapcsolatáról azt mondja a bartánőjének: „Bassza meg, az új
pali tök olyan, mint a Józsi. Nem is értem, hogy hova tettem a
szememet.” Ezért veszélyes a múlt elfelejtése. Mert villám-
gyorsan generálódik a jelenben ugyanaz a konfliktus.
Mivel ezt nagyon sokszor végignézem, a szeretősdit illetően az
is érdekes, hogy mennyire nem működik hosszú távon... Egyik
kutya, másik eb. A rossz házasságban a nő nőiessége iszonya-
tosan csorbul. Mert egy csomó dolgot kell, hogy elviseljen - már
ez a „kell, hogy elviseljen” azt jelenti, hogy egy rakás mérget
lenyel, ami által az önbecsülése, az önértékelése jelentősen
csökken. Mivel csökken az önértékelése, a valódi nőnek a
megélése is csorbul, ezért van szüksége valakire, akivel ezt
kompenzálja. Aki neki megadja azt, amire ő vágyakozik, miköz-
ben az ilyen nő valójában szaros. A szerető meg ölelgeti és
csókolgatja a szarost. Kellemes élmény, nemde? Számára a pasi
csak eszköz, amivel a saját, megcsorbult nőiességét helyre-
kalapálja. De az eszköznek mi a sorsa? Az, hogy a kalapálás
során elveszítik iránta az érdeklődésüket. Mert akkor akasztják vissza a helyére az eszközt, amikor akarják: „Menj vissza
fiacskám a sarokba a következő hívásig." Tehát a csaj tart egy
élő vibrátort, amit akkor használ, amikor akar, addig, amíg az
kimerül.
De a pasiknál is ugyanez történik, amikor egy nagyon rossz há-
zasságból kijövő pasi megismerkedik valakivel, de a házasság-
ban elkövetett hibák még nincsenek lerendezve. Ugyanez a
folyamat. A csaj arra van felhasználva, hogy ő kikalapálja a
saját, megcsorbult férfiasságát, és utána kipöcköli a csajt.

Elgondolkodtató nemdebár??

Tovább »

Mi a félelem

A félelem az egyik olyan lelki tényező, amely minden téren gátolja vagy teljesen leállítja az ember fejlődését. Tudjuk, hogy a félelem a pszichére jellemző nyomasztó érzelem, mégis nyilvánvaló, hogy hatóköre nem ezen a szinten kezdődik, és nem is itt ér véget. A félelem leereszkedik és megbénítja a testet, felemelkedik és megbénítja az elmét, saját „házában” pedig megdermeszti a legnemesebb érzelmeket.

Tovább »

Téged vajon lehet szeretni?

A férfiak nem szeretnek minket jól, vagy mi nem hagyjuk magunkat szeretni? Áldás vagy átok, ha egy nő független és magabiztos? Pasik és csajok csapdában, boldogtalanul...

A csapda

Túl a kezdeti lángoláson – beleszürkülve a hétköznapok rutinjába – a nő arról panaszkodik, hogy a férje még arra sem képes, hogy egy szeget beverjen a falba. A férj pedig azért van padlón, mert még egy szeget sem kell bevernie a falba. De ez még csak a felszín, amelyet ha megpiszkálunk, kiderül, hogy a nő azért csinál meg mindent, mert valakinek meg kell csinálnia, a pasik meg alapból lusták, miért foglalkoznának hát olyan dolgokkal, amelyek az ő tényleges közreműködésük nélkül is megoldódnak. Örök rejtély, hogy hol csúsznak félre a dolgok, de a lényeg ugyanaz: a tradicionális szerepek megszűntek, a nők pedig hol kényszerből, hol szerelemből egyszerre viselnek nadrágot és csipkés melltartót.

Élet a melltartókosáron túl

Legyen okos, szép és készséges. A legtöbb pasi így írja le álmai nőjét, miután a nagy cicin mint fő kritériumon túllendült. Mielőtt a szerkesztőséget elözönlenék a „nagy mell nem minden” jeligével ellátott levelek, és elindulna a kosárcsata, érdemes kicsit elvonatkoztatni a mellplasztikától, valamint a köldökig érő dekoltázstól, és visszatérni az ősi ösztönökhöz, illetve az ahhoz kapcsolódó feladatokhoz.
A férfiak szeretik a nagy mellet, és aki mást állít, hazudik. Viszont ugyanúgy az igazság része, hogy a nagy mell nem minden, sőt egy párkapcsolatban hosszú évek alatt olyan ismerőssé és megszokottá válik a másik teste, hogy a szerelmes férfinak bármely mellméret tökéletes. Tehát ha a pasid állandóan azzal macerál, hogy lehetnél mellben erősebb, hajítsd ki, és keress egy olyat, aki szőröstül-bőröstül szeret… vagy ess teherbe.
 

Mert bár mai társadalmunkban erősen úgy tűnik, hogy a mell csupán optikai tuning, és a természet a férfiak kedvére alkotta, fő funkciója azért mégiscsak az utódok táplálása. Ráadásul a nő elsődleges feladata is az anyasághoz kapcsolódik: ő őrzi a család belső egyensúlyát, ő fogja össze a család ezernyi feladatát, kötelezettségét. A modern nő feladata sem más: gondoskodnia kell arról, hogy a család működjön, hogy tagjai ne csak egy fedél alatt élő idegenek legyenek, azonban nagyanyáinkkal ellentétben mi megkaptuk azt a kiváltságot, hogy mellesleg 12 órát dolgozhatunk karrier címén. Több helyen kell megfelelnünk, több a felelősség, és erre úgy reagálunk, hogy az egész világ súlyát a vállunkra vesszük, és azt gondoljuk, hogy ha mi nem tartjuk kézben a dolgokat, akkor senki sem. Kiszorítjuk a férfiakat, akik nagyon hamar feleslegesnek érzik magukat.

A nőt, aki nem szereti magát, más sem fogja szeretni

A testiség fontosságát tagadni vagy túldimenzionálni botorság. A nőnek, de a férfinak is – nincs itt különbség, végre egy egyenrangú helyzet – „el kell adnia magát”, és ehhez jól kell éreznie magát a bőrében. Mert a testiségen túl szükség van valami ragyogásra, amelyre felfigyel az ellenkező nem. A belső ragyogás alapja pedig a szeretet. A pozitív énkép kialakításához szükséges, hogy szeressenek minket. A család és a külvilág szeretete azonban kevés, ha önmagunkat nem szeretjük. Mert ha mi nem szeretjük magunkat, akkor egy idegen, aki ráadásul sokkal kevesebbet tud rólunk, miért is szeretne belénk, és miért is akarna velünk lenni?

A téves önértékelés nemcsak a kapcsolatok létrejöttét gátolhatja, hanem a bimbózó szerelem gyors kihűléséhez is vezethet. Tipikus 22-es csapdája: a nő, aki azt gondolja: nem elég jó nő ahhoz, hogy egy férfi szeresse, öntudatlanul is elüldözi maga mellől a férfiakat, ráadásul az események csak igazolják az elméletét, hiszen minden férfi elhagyja. 

A hármas szabály

A lélek bugyrainak és tudattalan tetteinknek a feltérképezése bonyolult feladat – hiszen csillagos ötöst érdemelnénk önámításból, ráadásul a világ is előszeretettel hazudik nekünk. Viszont az mindig gyanús, ha ugyanaz többször megesik az emberrel. Az életben megfigyelhető minta több a szerencsétlen véletlenek összjátékánál. Megismerkedünk egy férfival, nagy a boldogság, majd jön a hirtelen szakítás. Előfordul egyszer. Véletlen. Előfordul még egyszer. Talán pech. De ha harmadszor is előfordul, akkor az már igazán gyanús. Mert persze, elméletileg, lehet valaki olyan szerencsétlen, hogy ő csak „ilyen” pasikkal akad össze, de a véletlenek ritkák. Általában megállapítható, hogy ha valami ismétlődik az életünkben, akkor azzal feladatunk van, ott valamit meg kell tanulnunk, valamint ki kell okosodnunk, még jobban meg kell ismernünk magunkat.

Az élet egyik legkegyetlenebb igazsága, hogy legtöbbször nem a világot kell megváltoztatni, hogy a dolgaink a helyükre kerüljenek, éppen elég, ha mi változunk, és ezáltal a hozzáállásunk is. Ráadásul néha olyan triviálisnak tűnő dolgokat kell erősítenünk magunkban, hogy „lehet engem szeretni”, „megérdemlem a szerelmet”, és „szép vagyok”. A feladat nagyságát talán csak az csökkenti, hogy senki sem kapja készen a boldogságot, mindenki napról napra megküzd, megdolgozik érte.

Az élet akkor lesz igazán bonyolult, ha bonyolítjuk

A férfiaknak a független, okos csajokkal ugyanannyi bajuk van, mint azokkal, akik rájuk telepednek. Hiszen egy határozott nő általában önálló, megy a maga feje után, és nagyon ritkán szorul pátyolgatásra. Nem kiabál, ha be kell verni egy szöget, hanem megfogja a kalapácsot. A férfiak számára – egy kapcsolat kezdetén – hihetetlenül vonzó a független nő, aki azonban jó pár év után azon veszi észre magát, hogy „kevés” neki a férfi, aki pedig azon kapja magát, hogy töketlen. Olykor a szó szoros értelmében.

Mert remek dolog az egyenlősdi és a szabadság, azonban nagyon úgy fest, hogy útmutatások nélkül maradtunk. Nincs jól bevált, követhető családmodell; filmekből, romantikus regényekből és szüleink kapcsolatából okulva képzeletben eszkábálunk tökéletes párkapcsolatokat, amelyek az életben nem működnek. A pasi szívfájdalma, hogy neki már nincs feladata: nem kell udvarolni, nem kell megvédenie a családot a külvilággal szemben, és még a lapra szerelt bútort is összerakja az asszony.

Nincs mese, a nőnek kell okosnak lennie. Nem rabszolgahajcsárkodni, de felosztani a feladatokat. A férfit nem szapulni, hanem erősíteni. Általában az összeköltözés a legjobb apropó, hogy a szerelmesek megbeszéljék és kiosszák egymás között a tennivalókat. Fontos, hogy mindenkinek legyen feladata, amiért felelősséget kell vállalnia. (Ki fizeti be a számlákat? Ki intézi a bevásárlást? Ki szervezi a programokat?) Korunk előnye, hogy nem kell a tradicionális feladatfelosztáshoz ragaszkodni, bárki csinálhat bármit, csak meg kell beszélni, és ügyelni kell az egyensúlyra. De ezzel még nincs vége. Időnként, főleg akkor, ha valaki egyre elégedetlenebb, újra meg kell beszélni mindent, őszintén, sértődöttség nélkül, mert láthatatlanul is elfelejtődhet az egykori „szerződés”. Régen a férfiak nem vették számításba a nőket, napjainkban azonban a nők nem veszik számításba a férfit, nem tekintik őket valódi partnernek. Így viszont a szerelem sem működik…

Tovább »

Élet

Ha a saját szemébe a nő bele tud nézni, akkor nyugodtan, oldottan fog másnak a szemébe is nézni! Egyenes lesz a tartása. Persze ez nem az a szemtelen, kihívó, vadászó tekintet, amikor éppen egy pasira vadászik, hanem ez a derűs tekintet. Ez hiányzik ma Magyarországon. A sok derűs vidám tekintet!

A kiegyensúlyozott párkapcsolat kialakulásának elején fontos, hogy a két ember egyforma erővel ássa ki a párkapcsolatának alapjait. Nyugodtan hasonlíthatjuk egy ház felépítéséhez mindezt. Mindenkinek meg van szabva a közös alap rá eső részének a megfelelő kiásása.

Váratlanul jön a negatív töltetű élmény, és én ezt magamba merem fogadni, átélni, akár olyan áron is, hogy széthasad a szívem. Hogy teljesen bennem legyen. Hogy átéljem, hogy mennyire fáj. És fájjon. És mindezt ne tompítsam nyugtatókkal, alkohollal, sok munkával, sírdogálással. (Mert a sírás és sírdogálás nem ugyanaz. A sírdogáló

Mert ha elbukunk? Az se baj, mivel egyrészt ezzel sajátítjuk el a megfelelő viszonyítási alapot, valamint ekkor sem mindegy önmagam nyugodt lelkiismerete számára, hogy megtettem-e mindent! Nem sikerült ma, majd holnap fog, de nyugodt lelkiismerettel fekszem le aludni. Nyugodtan alszom, holnap újult erővel látok a másnapomnak.

A gyávaság az önmagam boldog léte elleni erőszak.

Nagyon fontos a megfelelő egyensúlyt megteremteni - mind a külsőt, mind a belsőt. De mind a külső, mind a belső a kemény munka után igényli a pihenést és a szabadságot.

Lehet, hogy fura elmélet, de én azt vallom, hogy minden reggel kapunk egy esélyt, hogy az életünk, a munkánk, a kapcsolatunk fullos legyen. De ehhez két ember kell. Mindkettőnek bele kell tennie a kalapba azt, amije van. Mindent! És elmondják egymásnak a dolgokat. Megosztják a lehető legkisebb gondolatukat, érzéseiket. Problémáikat is. nem várják meg, amíg az nagy lesz. Amíg rájuk zúdul, mint egy lavina. Itt születik meg a társkapcsolat. Két önálló ember sohasem lesz ebben jó, mert háborúzni fognak, harcolni, mert kell lennie köztük valakinek, aki győz! Az egyénnek meg kell halnia, hogy megszülethessen a MI!

A szabadság nem az, hogy valaki vállalja a felelősséget - a szabadság ott kezdődik, amikor valaki vállalhatja a felelősséget. A vállalhatja azt jelenti, hogy lehetőségünk van legalább kétféleképpen dönteni. Lehetőségem van másként élni. Ez a szabadság.

  Az emlékezetes élet az az élet, amikor valaki ki tudja magát húzni az életével szemben, miközben legyőzi a félelmeit, majd szabadon tud lélegezni.

A fájdalom megléte fontos. Nem csak az öröm jelzi azt, hogy én élek, a fájdalom is ugyanezt jelenti. A megélt fájdalom csak egy érzés, ami tanít valamire. Semmi másról nem szól. És szükséges a fejlődéshez, mert általa teremtődik meg a megfelelő viszonyítási alap. Ebben a világban mind a nappalnak, mind az éjszakának megvan a maga helye, ideje, és a szerepe is; éppígy az örömnek és a fájdalomnak is.

A magány az az állapot, amikor valakiben háború zajlik, belső háború; az egyedüllét meg az az állapot, amikor valakiben nincs harc, benne az angyal és az ördög békét kötött.

Azok számára nincs boldogság, akik nagyon korán feladták az álmaikat, és beletörődtek a szürkeségbe.

A hitelesség mindig ott kezdődik, amikor a negatív élményről is tudok oldottan beszélni, és közben tudom, hogy ezért én vagyok a felelős. Merem átélni az ezzel járó fájdalmat, de ezért is felelősséget vállalok azzal, hogy holnaptól mindent megteszek, hogy ezen változtassak napról napra.

Az az ember, aki nem akarja elfogadni az élettől, hogy az élet nemcsak jóból, hanem rosszból is áll - és nem mer szembenézni azzal, hogy ő miben ludas -, mindig haragudni fog a másikra, mindig a másik lesz a hibás. Valójában a rossz mögött mindig ott van az illető ember saját kiszolgáltatottsága és tehetetlensége, amit önmaga okozott önmagának.

Önismeret

A boldogtalanság kimondása súlyos és tiszta fájdalmat jelent, mert a kapcsolat ajtaján benyitott a kapcsolat halála.

Kihűlt szerelem
Fájdalom

Annak a fájdalomnak, ami egy adott veszteség után jelentkezik, nagyon fontos a tiszta megélése.

Fájdalom
Veszteség

Akinek a szemében nincs élet, az nem tud mosolyogni sem. Az kényszeredetten széthúzza az ajkait, de mosolyogni nem tud. S ezt lehet látni.

Mosoly
Emberismeret

Ha tudom, hogy én emberből vagyok, akkor elfogadom azt is, hogy alakulhat úgy az életem, hogy valami miatt nem jön össze valami, amit elterveztem.

Önismeret
Csalódás

Azért élünk, hogy boldogok legyünk, csak közben rengeteg önbecsapási folyamatot élünk meg, és hazudozunk magunknak. Ennek pedig súlyosak a következményei.

Önismeret

Mindig a kialakult negatív megmérettetés mutatja meg, hogy ki milyen erős. Ha jól mennek a dolgok, akkor nagyon könnyű hangoztatni, hogy én milyen erős vagyok.

Önbizalom
Önismeret

Mindannyian boldogok szeretnénk lenni, és a változás ezzel jár. Amíg a rút kiskacsából hattyú lesz, addig nagyon sok mindenen átmegy a kiskacsa. Sajnos, ez fájdalommal jár. Amikor azt hiszi, hogy ő soha nem fog repülni, majd elkezdi bontogatni a szárnyát, majd a sok munka következtében kiderül, hogy képes erre, az mind-mind-mind sok energiával és fájdalommal jár. Csak így lehet azonban, másként nem. Ha nem tanul meg repülni, akkor a róka felzabálja.

Tovább »

szomorúság

A szomorúságról

Ne hessegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön; talán öregszel ilyen pillanatokban,
talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis,
a szomorúság megszépíti az életet. Nem szükséges, hogy mesterséges világfájdalommal
mászkálj a földi tereken, lehorgasztott fővel, az élet és minden tünemény
reménytelen mulandóságán elmélkedve, a tűnő örömök fantomjai után koslatva. Először
is, az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezzél
csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke
ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A
szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra
értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a
nemes ködben és gyöngyszín derengésben. Egyszerre emberebbnek érzed magad.
Mintha zenét hallanál, dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális,
milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú
lenne a világ szomorúság nélkül!

Tovább »

a boldogság

A boldogságról

Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető
értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy
gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé
semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő,
s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök
derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint
vágy az elérhetetlen után!
Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és
ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek,
utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával
és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem
elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S
erről megfeledkeztek.

Tovább »

Féltékenység

NAgyon sokan nem fognak ezzel mit kezdeni,elolvassák és elfeletik.

Valahol olvastam hogy a féltékenység a "zöld szemű ördög"Sokszor voltam én is féltékeny

Igazából nem tudtam mit is jelent ez igazból.Emlékszem pár ilyen élményemre amikor én is féltékeny voltam.Most visszagondolva ettöl borsodzik a hátam hogy miket tettem meg a másikkal szemben és önamagammal szemben.Rengeten használják  azt a mondatot hogy egézséges féltékenység.

De hol a határ?És meddig egézséges?

Amikor összeismerkedik valaki valakivel .Adja  a szépet,mutatja a legjobb arcát.Apropo 1 adot helyzetben  miért kell a legjobb arcomat mutatni? miért nem lehet az igazit?Egyáltalán rendelkezünk ezzel az arccal stabilan?

Mert hogy ha a legnagyobb energiát belefektettek 1 folyamat megmutatásába annak az intenzitása rövid ideig tart.Ezért született meg az hogy együt lakva ismeri meg az ember igazából a másikat.Tudják ez hogy "együtt lakva ismeri meg az ember a másikat" kifejezéssel .Arra jöttem rá hogy ez a mondat azért született a köznyelvben hogy ez szükséges ahoz hogy átlássunk egymás álarcain.Játszunk! A másik is játszik 1-2 órára.Erősnek,dominánsnak,szépnek mutatom magam.Addig kibírom!!

A másik is ugyan ezt csinálja.Ilyenkor szépek ügyesek vagyunk,Majd amikor elkezdünk összemelegedni.Ott aludni a másiknál

.A féltékenység helyett mennyire más az a szó hogy féltés.Nézzük az alap felállást.

A féltékenység az az állapot amikor valojában: Én kit féltek?

Nézzük csak: Meddig marad velem? Bíztos hogy elég jó vagyok neki? Bíztos hogy igaz amit mond? Bíztos hogy  annyira szeret amennyire mondja?......és még stb

És ha tovább megyünk ezen a kérdéseken akkor észre vehetjük hogy benne vagyok Én a kérdésekben és nem a másik!Tehát a féltékenység  mögött egyrészt van 1 kisajátitás amibe egyáltalán nem szerepel a másik.Mert nem azt szeretném hogy kettönknek legyen jó hanem csak nekem.A féltékenység azt jelenti hogy az illető  ember annyira fél hogy megmutatkozzik milyen ő valojában, kiderüljenek a valódi arcai és elkezd gözerövel támaszkodni a másikra.

-Mi lesz velem ha ő elhagy? Meddig lesz velem?

A féltékenségnek az önbizalom hiány az alapja.

Hol voltál?Bíztos azzal voltál?Mikor jösz haza?Kinek telefonál?

A féltékenység valójába összefoglalva egy massziv önzésből fakad.Ahol a cél az hogy én usszak meg bizonyos dolgokat amellyel a másik rendelkezik.

Egézséges féltékenység ?nem hiszek benne.

A féltés amikor úgy búcsúzok el  a szerelmemtől hogy "Vigyázz magadra" Az féltés.

Aminek során tiszteletbe tartom azt hogy hova megy,kivel megy.Ha elmondja elmondja ha nem mondja nem mondja el.oké az ö dolga.De megvan a bizalom.A féltékenység mögött amikor valaki eröszakosan probálja kiverni a másikból hogy "Te biztosan szeretsz engem?"

Itt erőszakos szeretet van amit legelső sorban önmagam felé alkalmazok.Nem az a lényeg hogy a másik mit mond hanem én érezzem magam szeretve!!És elég nagy veszély.Képzeljék el én rájövök arra hogy ő erősnek mutatja magát,együtt lakom vele,bele szerelmesedek abba képbe amit ő mutatt.De vannak  alvariáciok . Tehát érzelmi szempontból olyan ember aki nem bízik magába.Tehát én csak vágyakozhatok arra hogy szeretve legyek.A másik hogy szerelemes vagyok 1 iluzioba amivel ő nem renelkezik.A 3. szerelmes vagyok  valojában magamba,eza csúcs egoizmus.És teljesen mindegy  ki van melletem de valaki!!

Az önbizalom hiány következtében megszünik a kölcsönös tisztelet és ha megszünik mert kiderül 1üt lakva hogy a másik bizonytalan és csak erősnak mutataja magát,kisajátit ,önző és csak szívja az energiámat.És elkezdek azon dondolkozni hogy hova tünt az a lány/pasi akibe én szerelmes lettem.Eltünt? Soha nem is volt ott.Nem tünt el.olyan ez mint a Velencei karnevál.Gyönyörú maszk ott van az ember arca elött.Lehetetlen megismerni ki is van mögötte.

Tehát kiderült az   hogy önmagam szemébe hintettem port.Vágyakozom arra hogy majd jön vissza ugyan az a lány /pasi.Nem jön.Ezért van az ha valaki az elsö randevú alatt nem mutatják meg azt hogy ő milyen .Azok ráfáznak mindig.És hogyan lehet rájönni egy randin hogy vajon a másik ki is.Teljesen egyszerű.Beszélgetés közben 1 hirtelen csavarral kérdezel töle valamit és itt kiderül mennyire gyorsan és nyíltan és mennyire  tudd oldottan  beszélni a dolgokról.

pl : Te Peti voltál már megcsalva?

Ha erre felkapja magát és azt mondja hogy "de hogy jön ez ide"stb..

Akkor jobb felálni.De ha oldottan és nyugottan tudd erről beszélni akkor már érdemes maradni.

Ha párkapcsolatba vagyunk és észre veszzük hogy valami nincs rendben általában olyankor az ember  "óóó majd megoldjuk,majd jó lesz.Ilyenkor homokba dugják a fejüket.De majd rájönnek arra hogy nem tudnak mosolyogni.csak savanyúnak lenni.A lehetőség ott van választani lehet.Mindenki szíve joga hogy  mit választ és mire van szüksége.De gondoljon csak bele önük megtudnának szeretni 1 hiteltelen embert.Akiben nincs erő? Hát nem!

MAjd rájönnak majd arra mielött a másik szemében a szálkát keressük  inkább észre kéne venni a sajátunkban a gerendát.És a gerendát ki venni!Sokkal kevesebb energiába kerül mint amikor féltékenykednek.Vagy maradjanak önző gyereknek aki 1 felnött testben él .Szívük joga.CSak ezt sokszor mondtam már. Az ilyenek nem a felnötteknek járó boldogság,belső nyugalom,tisztelet rár, hanme egyik sem.Csak a görcsölés,a keserüség,jajj veszélkelés.Szívük jóga.

Valójában mindazok következménye,konfliktus helyzetek kezelése akik nem mernek felnöni,mert nem mernek felelöséget vállalni és változtatni sem rajta!!

Tovább »

A lelki álloképeség

Nem csak tesnevelés órán kell fejlesztenünk az álloképeségünket hanem bizony  a lelkiálloképeségünkre is oda kéne figyelnünk csak sajnos ezt az emberek nem veszik észre,de érzik hogy valami nem jó.

1 egyszerü pl:

Nem rég találkoztam egy párral akik azon vacinálnak most maradjanak-e együtt vagy ne!A pasi megcsalta már nem egyszer a csajt ,a csaj pedig már isten tudja hogy hol kalandozik.Elvileg szeretik egymást és ezért nem lépnek.Na kérem akk ilyenkor lehet nevetni.Ez nem szerelem ez gyávaság.Mert félnek a fájdalomtól .és persze önzés!!

De egy másik példa:2 gyerekes anya a férj alkoholista rossz kapcsolat,de mégsem tesz semmit nem lép mert mit mond ilyenor:

jajj hát kinek kellenék én már ilyenkor!!

ismét tükrözödik a gyávaság.Szóval a lekiálloképeség az egy nagyon fontos dolog sok ember pedig nagyon gyenge!Tudja hogy mit kéne tenni e de nem teszi meg.ÉS szenved a saját maga nyomorában és csak siránkozik hogy mit is kéne tennie,de közben pedig nem tesz semmit.Mert fél!Fél a fájdalomtól!Bizonytalanok!A példák alapján itt volt a fiatal pár csalják egymást veszekednek!tEz szerelem kérem! nem ! És hogy miért nem haggyák ott egymást mert gyávák mert félnek attól h jajj mi lesz velem.Ki lesz majd melletem aki meghallgat.Ez pedig az önzés!Pedig ha a saját maga lábára állna talán az egyik is akk kezdhetnének valamit magukkal.Sokkan azt hiszik izzadság nélkül is van munka.Pedig nincs az izzadság a fájdalom.Ha nincs fájdalom akk nem fogunk tudni fejlödni.Ebben a folyamatban is van 1 lassú és 1 gyors folyamat.Amikor jön 1 negativ töltető élmény és én azt meglátom átérzem és teszek ellene akármyennyire fáj.És van a lassú folyamat amikor hitegetem magamat!Hát ennél a résznél jön majd a zuhanó repülés.És hogy mi változott elmult 1 kis idő.Amiből pedig ahogy mindenki tudja igen kevés van.A halhatatlanság szérumát pedig még nem találták fel,mert teccik nem tetszik miközben fejleztenénk valamit közben versenyt futunk az idővel!!Azt pedig ahol tartunk azt be kell ismernünk hogy a saját magam hibája.Sokan vannak ugy hogy szidkozodnak meg milyen rossz is az élet de nem az élet tehet róla hanem ön maga.

Az kevés lesz h tudom h........... innentől kezdve már a gyakorlat jön nap mint nap.És egy nap csak egyszer van többet nem!!És csak két ut van tudom és csinálom v tudom és nem csinálom csak azok akik tudják és nem csinálják azok egyre készüljenek fel a negativ töltetü folyamatok sokkal intenzivebben fognak jelen lenni az életükben mint azoknál akik még nem is tudják félnek a fájdalomtól és nem akarnak  változtatni inkább élem ezt a katyvaszt és belese merek gondolni abba amit csinálok ez jó igyis csúnya vége lesz csak lassaban.Zuhanó repülés lefelé!!A belső fejlödés arról szól h nap mint nap megtudjuk e szerezni önmagunk személyének méltoságát és tisztaságát.

Itt van a 2gyerekes család anya ő tudja hogy mit kéne tenni! De nem teszi s hogy miért mert sajnálja önmagát!! Jajj mi lesz velem kinek kellek én,bezzeg abba nem gondol bele hogy igy sem jobb és ha nem lép nem is lesz.Sokan azt szeretnék hogy csak jobb legyen minden ,de tenni nem tesznek ellene.Pedig ha megtenné azt a lépést amit kell fájna mert fájna de ott lenne tisztán!

 A kedven reklámom amikor a tv ben azt mutatják a fejfejás tabletákat beveszem és megszünszt a fejfájás!Elhiszem de miért?Könnyünek látszik az út.És figyeljék meg akik félnek a fájdaloomtól azok a könnyünek látszó utat választyák.A fejlödés során az éberség elengethetetlen mert a világ mindig és mindig más ingereket küld felénk! Af ejlödés során isszonyú fájdalmas dolgokat fogunk kimondani magunkról hogy milyen is vagyok én valojában és itt nem szép dolgok fognap kiderülni hanem az alljaságok amivel gyilkolunk másokat nem kellemes folyamat ez ami ilyenkor felmerül mi lett volna HA én erre hamarabb rájövök milyen lett volna az életem.

Ahoz hogy megteremtsük az álloképeséget krízist kell csinálni enélkül nincs változás

Aki fél a fájdalomtól az elkezd hazudozni.Mert félek attól h lebukom félek attól h kiderül hogy milyen vagyok valojában.De ha befejezem a hazugságaimat önmagamnak és elfogadom az ami van.És tudom hogy ugy lesz kerek hogy elfogadom az fáj.

Tovább »

magány

Eredendően a magzat is társas lényként viselkedik az anyja méhében. Vajon mitől válunk mégis magányossá, egyedüllétünkbe beletörődő túlélőkké? Megbékélhetünk-e a magánnyal?

Élhetünk társas magányban, rossz és szeretetlen párkapcsolatban, ahol magányunk kínzóbb, mintha magunkra maradva, de személyiségünket megőrizve rendezkednénk be.

Élhetünk egyedül, mégsem érezzük magányosnak magunkat, bár néha ránk tör a keserű érzés, s olykor-olykor szenvedünk az egyedülléttől.

Élhetünk viszont boldogan is egyedül, mert életünket kedvünk szerinti önállóságra rendeztük be.

Önmagunkkal is sajátos társas viszonyban, valamiféle furcsa dialógusban élünk. Szabályainkat ilyenkor saját magunk határozzuk meg. Csakhogy valaki minél tovább él egyedül, annál valószínűtlenebb, hogy valaha kedvet érez majd a párválasztáshoz. S ez a magányos farkasok számára éppen olyan nagy kihívás, mint azoknak, akik felnőtt gyermekükkel vagy idősödő szüleikkel élnek közös háztartásban.

A magányt így megkülönböztethetjük az egyedülléttől, és eltérően értékelendő az is, amikor valaki hosszabb időt tölt egyedül az egyik vagy másik állapotban. Nem mindegy az sem, hogy saját elhatározásából teszi-e, vagy sorsszerűen szenvedi el. A magányosság szomorú és ijesztő, vagy fájdalmasan reménytelen állapot. Az önként választott egyedüllét mindennapi békesziget, amely táplálja belső világunkat, és – különös módon – véd a magánytól. A magányos ember úgy érzi, hogy láthatatlan, de szilárd fal választja el azoktól, akik a túloldalon élnek. Csak néha vágyakozik közéjük, akkor is bátortalanul és annak biztos tudatában, hogy magányába bármikor visszavonulhat. Sokan feltették már a kérdést: mikor lesz magányos valaki.

A lélekgyógyászok úgy tartják, a magány első állomása, amikor kisgyermekkorában valaki megérzi, hogy magának valóbb, mint a többiek. S ami még ennél is rosszabb: ha a külvilág, vagy éppen a szülők adják a gyermek tudtára: ő rosszabb, kezelhetetlenebb, megközelíthetetlenebb, mint a többiek. Ez a vélt vagy valós kizárás végigkíséri ennek az érzésnek az elszenvedőjét. Már a kisgyermek is képes alárendeltté és bizonytalanná válni társaival szemben. Felcseperedve pedig, a párkapcsolatában is kisebbrendűségi érzéssel küszködik, kudarcot kudarcra halmoz. Az így „kirekesztett” ember – önvédelemből – előbb-utóbb ideológiát gyárt ahhoz, hogy miért is jó egyedül élni. Teszi ezt akkor is, ha titokban sóvárog a simogatás, a gondoskodás, a szeretet után. De úgy véli, hogy képes mások elvárásainak megfelelni. Aki pedig nem hisz önmagában, az képtelen másokban megbízni.

Összegubancolódik a szeretet utáni sóvárgás és a csalódástól való félelem. A szeretetlen ember gyakrabban betegszik meg, válik szorongóvá, lemondóvá, depresszióssá. Életében a félelem győzedelmeskedik, ezért a lemondó elvárás megteremti a maga valóságát. A magány a szívben, a lélekben lakik. Ezért lehetséges, hogy a nagycsaládos férfi vagy nő olykor magányosabbnak érzi magát, mint az, aki berendezkedik az egyedüllétre, megteremtvén saját, elszigetelt, önálló világát.

Tovább »

Csernus 10 parancsolata

1.      Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. Önmaga előtt.

2.      Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz...

3.      Tartsd tiszteletben a saját érési idődet! A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, amikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.

4.      A gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy felelős. Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!

5.      Az önző ember először környezetét, majd önmagát teszi tönkre. Ide vezet az önzőség. Miért teszed mással azt, amit magadnak nem kívánsz?

6.      Vesztesekre márpedig szükség van. Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. Ők a viszonyítási pont. A nullák így töltik be végül küldetésüket.

7.      Másra támaszkodni mindig veszélyes. Igaz, sokszor ez a könnyebbnek látszó út. De a támaszték eldőlhet. Tudod mit? Támaszkodj magadra!

8.      Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.

9.      A világban épp elég dologtól függsz akaratlanul. Ne válassz magadnak újabbat! A kiszolgáltatottság helyett a szabadságért küzdj, hogy lehess büszke is magadra!

10.  A gyengeség valójában gyávaság. A gyáva embert pedig fölemészti az állandó megfelelni vágyás. Így hogyan valósíthatod meg önmagad?

Tovább »

16 mondat amitől 1 nő megőrül

1. Nem igaz, hogy mindenhonnan elkésünk miattad!

2. Már egy órája bent vagy a fürdőszobában, én is bejuthatnék egy percre?

3. Miért kell neked új csizma, amikor tavaly vettél egy magas sarkú feketét!

4. A telefon gyors információcserére való, és nem arra, hogy életed regényét átbeszéld a barátnőddel!

5. Csak nem képzeled, hogy végignézzük ezt a limonádé filmet, amikor meccs van a kettesen!

6. Ha valaki ennyire elkényezteti a gyerekeit, ne csodálkozzon, hogy egy bögrét se mosnak el maguk után!

7. Válts már sebességet, nem hallod, hogy szenved a motor?

8. Mi a csudának vennél új ruhát, amikor nekem ebben az itthoni kis sortban tetszel a legjobban?

9. Finom lett a töltött csirke, de legközelebb kérdezd meg anyut, hogy ő mivel fűszerezi!

10. Én költözzek el a lakásból vagy a virágaid?

11. Persze, hogy szeretlek!

12. Persze, hogy csinos vagy!

13. Egy kétgyerekes anya ne tegye-vegye magát idegen pasasoknak!

14. Azt akarod, hogy éhen haljak, vagy előadsz valami rágnivalót?

15. Dehogy horkoltam, már megint képzelődsz!

16. Atyaúristen, csak nőkkel ne kezdjen az ember!

:):):):):):):):)  :):):):):):):):)):)

Tovább »

Társfüggő vagy?

A társfüggőség, vagy kodepencia új keletű fogalom. Akárcsak az alkoholizmus, a drogfüggőség, vagy a munkafüggőség, a társfüggőség is egyfajta betegség. Az olyan embereket értik alatta, akik annak ellenére, hogy minden napjuk pokol a másik mellett, képtelenek kilépni a kapcsolatból, s maguk sem tudják, hogy miért maradnak. Ahhoz, hogy egy egészséges, jól működő kapcsolatot tudhass magadénak, szembe kell nézned a félelmeiddel. Legyél pár napig egyedül, tanuld meg önmagadat boldoggá tenni, ne mindig másoktól várni, hogy majd boldoggá tesznek. Attól tartasz, hogy alkalmatlan, tehetségtelen, haszontalan vagy, és nem találnál jobbat. Pedig ha hinnél önmagadban, hinnél a vonzerődben, felfedeznéd a pozitív tulajdonságaidat, varázsütésre megoldódnának a problémáid.

Tovább »

Amikor a pasi 1 életre beléd Szeret

Mi irányítja Ámor nyilát egyenesen a férfi szívéhez? Mitől lesz belőle romantikus, ábrándozó széplélek, aki a legszívesebben rózsaszirmokkal szórná be az imádott nőt, mint a lányregényekben?

végeztem egy kis közvéleménykutatást különböző korú férfiismerőseim körében. Ebből egyértelműen kiderült, szinte mindenki átélte már, milyen az, ha az ember mindenféle őrültségre képes a másikért. Nem találja a szavakat, és nem az agya irányítja a cselekedeteit. Szóval szerelem tekintetében nincs hatalmas különbség a nemek között! És ezt Molnár Tamás szexuálpszichológus és Tari Annamária pszichoterapeuta is megerősítette. Mindannyian akkor leszünk szerelmesek, ha találkozunk valakivel, aki megtestesíti a vágyainkat. Azonban vannak sajátos okai és jelei annak, ha egy férfi felveszi a rózsaszín szemüveget. Érdemes azokkal is tisztában lennünk.

Szeret? Nem szeret? Hogyan szeret?

„A férfiakra sokkal inkább hatással van az első benyomás, a nő mozgása, a mosolya, a mimikája. A nőnek általában több idő kell ahhoz, hogy fellobbanjon a másik iránt, megfontoltabban dönt, és a férfi külső megjelenése kevesebbet nyom a latban – összegzi Molnár Tamás. – A konzervatív hagyomány szerint a nők legyenek jó feleségek és anyák. Ezért tudat alatt ők mindig azt mérlegelik a választásainknál, milyen családot alapíthatnának azzal a jóképű idegennel, akit kiszúrtak magunknak. Ugyanakkor a férfiakkal szemben kisebbek a társadalmi elvárások. Élik az életüket, hajtják őket a vágyaik, megélik az adott pillanatot a szerelemben is. Nem gondolkodnak azon, hogy az a csinos szőke vajon jó anya lesz-e, és esténként meleg vacsorával várja-e. Sokszor elég nekik egy kacér pillantás, és máris beindul a fantáziájuk.”

Nem szabad azonban általánosítani! A pasik esetében is abszolút személyiségfüggő, hogy ki milyen gyorsan esik szerelembe. Akad, aki már két perc után azt érzi, őt bizony soha nem varázsolták el még ennyire, másnak hónapok kellenek, mire bevallja magának, mi történt vele. Tari Annamária szerint az, hogy egy férfi mennyi idő alatt lesz szerelmes, attól függ, milyen mértékben hajlandó a bizalomra, a kölcsönösségre, és képes-e őszintén kötődni valakihez.

„Csak az éli át a szerelmet, aki nem fél az érzelmektől, a kudarcoktól, attól, hogy elhagyják. Ezt a korai érzelmi tapasztalatok határozzák meg, vagyis, milyen volt a kapcsolata a szüleivel, mennyire szeretetteljes légkörben nőtt fel, hogyan dolgozta fel a korábbi szerelmi csalódásait. Aki attól fél, hogy nem szerezheti meg azt, aki elérhetetlennek tűnik, valóban nem lesz rá képes. Ő sajnos képtelen átélni a szerelem valódi érzését. Csak hajszol valami ideálisnak tűnőt, vagy teljesen elzárkózik mindentől és mindenkitől annak ellenére, hogy úgy érzi, másra sem vágyik, mint a szeretetre.” Molnár Tamás szerint ezt súlyosbíthatja, hogy ma sok esetben inkább az anyagi biztonság és az egzisztencia megteremtése a férfiak célja. Olyannyira tudatosak, hogy képtelenek átadni a teret az érzelmeknek.

Legényfogó praktikák

A szerelmi praktikák egyidősek az emberiséggel. A teliholdkor végzett szerelmi mágiáknak se szeri, se száma: gyertyaégetés, gyógynövénygyűjtés, hogy csak a legismertebbeket említsük. Akadt olyan lány, aki belesütötte a saját nyálát az ételbe, és azzal kínálta választottját az örök szerelem reményében. Másik hiedelem szerint, ha a nő a férfi lábnyomát három nyomon felszedte a hóból vagy a sárból, és azt a küszöbe alá ásta, az illetőt végleg magához láncolta. Szerintünk a praktikák helyett sokkal célravezetőbb egy kedves beszélgetés a vágyott férfival...

Tovább »

Hogyan kerüld el a randi katasztrofákat

A randizás néha olyan, mint a zsákbamacska, az elején még nem tudod, milyen kimenetelre számíts. Egy brit párkapcsolatszakértő tippjeivel megmutatjuk, hogy lehet a legtöbbet kihozni a találkából.

Az első randira való izgatott készülődésre nem csak az önfeledtség jellemző, hanem néha a félelem is. Bizakodunk, hogy valami nagyon jó veszi kezdetét, de közben ott motoszkál a fejünkben, hogy talán nem így lesz. Mindenesetre a legjobb formánkat akarjuk hozni. Ezek a tippek segítenek, hogy minden flottul menjen.

Tartsd még egy kicsit titokban!

Ha öltözködésről van szó, jobban jársz, ha kevesebbet mutatsz magadból. Őrizd meg a titokzatosságod, ne leplezd le minden bájad az első alkalomkor azzal, hogy belebújsz egy „mindent a szemnek” nyári ruhába. Viselj olyasmit, amiben magabiztos vagy, olyan darabot válassz, amelyről tudod, hogy szenzációsan festesz benne. Így nyugodtabbnak érzed magad, és képes leszel a beszélgetésre összpontosítani, nem kell folyton arra eszmélned, hogy a srác tekintete másodpercenként kalandozik a dekoltázsod irányába.

A helyszín

Egy vacsora túlontúl hosszú lehet valakivel, akit még nem ismersz, főleg, ha az első öt percben rádöbbensz, hogy az asztal másik végén ülő egyed nem az eseted. A legelső találkozást jobb egy kávézóban tartani, vagy az is megfelelő, ha egy bárban elfogyasztotok egy pohár italt.

Apropó, ital

Csábító ötlet elszürcsölni jó néhány pohár koktélt még a találkozó előtt, mondván, oldja a gátlásokat. De ennél fontosabb, hogy tudatában légy a cselekedeteidnek. Másrészt nagyon kiábrándító tud lenni egy nő, amikor többet iszik a kelleténél.

Ne csacsogj közben!

Soha ne kapd elő a mobilodat a randevú alatt! Ne írj hosszú sms-eket, és ne csacsogj telefonon, miközben valakivel együtt vagy, mert ez nagy modortalanságra vall. Természetesen ugyanez vonatkozik a pasira is. Ha ő kezd el mobilozni, akkor már levonhatsz bizonyos konzekvenciákat…

Nehogy szóba hozd az exed!

Semmi esetre se ecseteld azt az udvarlódnak, hogy mekkora egy idióta balek volt az előző pasid. Ne beszélj a volt barátod gyalázatos vagy éppen fantasztikus ágyban nyújtott teljesítményéről sem. Ha pocskondiázod az exed, csak azt a látszatot kelted, hogy megkeseredett vagy, akinek tudatában még élénken él a lezárt párkapcsolatának minden momentuma. Inkább ne ossz meg vele ezzel kapcsolatban semmilyen információt! Ha ő kezd bele egy történetbe, ami a volt barátnőjéről szól, és semmi hízelgőt nem ejt ki a száján arról a nőről, akkor érdemes elgondolkodni, vajon rólad mit mondana pár hónap után.

Tiszteld önmagad!

A legideálisabb esetben te és a srác már az első pillanatban megkedvelitek egymást, és azonos hullámhosszra kerültök. Ilyenkor az is megfordul a fejedben, mi lenne, ha az este az ágyban végződne… Ha igazán tetszik, miért nem élvezed még egy kicsit a csábítást? Ne akarj mindent a legelején!

Tovább »

Amikor a hercegre várunk?

Irigykedve kémleled esténként a szemközti lakás boldog párocskáját, akik láthatóan teljes harmóniában és mindent elsöprő szerelemben élnek. Remeg a gyomrod az idegességtől, amikor a kolléganőd századszorra is elkezdené neked ecsetelni, hogy milyen fantasztikus az új pasija, akivel jövőre már egészen biztosan eljegyzik egymást. Majd hazafelé úton – ugyanúgy, mint minden este – végig azon töprengsz: engem miért kerül el a szerelem?

Szinglinek lenni jó

Amikor végre véget vetsz a már csak vegetáló kapcsolatodnak, úgy érzed, most kinyílt előtted a világ. Hátad mögött megannyi tapasztalat arról, hogy milyen tulajdonságokkal biztosan nem fog jövendőbelid rendelkezni, a csajokkal minden hétvégén egyik buliból a másikba csöppentek, és végre nem kell minden ártatlan kis flört miatt bűntudatot érezned. Igazán szabadnak érzed magad, és ezt mások is észreveszik: a pasik csak úgy rajzanak körülötted. Azonban ez is, mint minden csoda, csak három napig tarthat. Az idő múlásával már nem szórakoztat, hogy azon versenyezzetek a bárpultnál, hogy melyikőtöket hívják meg több italra, és esténként inkább vágynál arra, hogy elalvás előtt valaki szorosan átöleljen, mint egy hajnalig tartó fenékriszálásra.

Szerelmesnek lenni jó

Hiába van mindent elsöprő sikered esténként, ez egy idő után már nem elégít ki. Gyengédségre, törődésre, figyelemre, és persze mindenekelőtt szerelemre vágynál. Azonban sehol senki a láthatáron, akivel komolyabban is el tudnád képzelni. Üresnek, és hidegnek érzed magad, és már az is kielégítene, ha viszonzatlanul is, de legalább igazi érzelmeket táplálhatnál. Szép lassan kezd magával ragadni a teljes reményvesztettség, úgy érzed, hogy már soha nem fogsz rátalálni az igaz szerelemre.

Ha ismerős az érzés, akkor nagy bajban vagy. Ugyanis minél jobban vágysz a szerelemre, annál kevésbé fogod megtalálni. Ha az esti randi előtt egész nap csak arra tudsz gondolni, hogy most talán megtaláltad leendő gyermekeid apját, és a vacsora alatt a kedvenc fiúneveiről kezded el faggatni, majd mielőtt hazaérnél, két üzenetet is hagysz a rögzítőjén, hogy milyen csodásan érezted magad – nos, akkor ne csodálkozz, ha erről a pasiról soha többet nem fogsz hallani. Ne hagyd, hogy az egyedüllét és a vágyakozás elgyengítsen, és nevetségessé tedd magad. Ha hagyod, hogy a fehér ruhás álomkép elragadjon, és minden szembejövő hímneműben életed párját véled felfedezni, akkor ezt azok a pasik is meg fogják érezni, akik esetleg érdeklődnének irántad, és még azelőtt elkergeted őket túlzott ragaszkodásoddal, mielőtt megismerhetnének.

Vedd lazán

Nem kell azon aggodalmaskodnod, hogy egyedül, macskákkal és papagájokkal körülvéve fogsz megöregedni, csak mert egy ideje nincs senkid. Tanuld meg élvezni, hogy nem kell senkihez alkalmazkodnod; hogy nem kell magyarázkodnod, miért csak hajnali ötre értél haza; hogy végre nincsenek szana-széjjel a lakásban a gazdátlan koszos zoknik; sőt, ha nagyon erősen koncentrálsz, észreveheted majd a buszon azokat a lányt is, akivel éppen azért veszekszik megint a barátja, mert szerinte az túl kihívóan öltözködik.

Ne vágyakozz a szerelemre, és ne akarj magad mellé mindenáron valakit, csak azért, hogy elmondhasd: nem vagy egyedül. És ami a legfontosabb: ne várd, hogy otthon, a kedvenc kanapédon ülve fog rád találni az igazi. Add meg a lehetőséget magadnak, és hívd fel a csajokat, hogy ki ér rá este egy kis koktélpartira...

Tovább »

unod a szingliséget?így vészeld át!

A húszas éveid tele vannak lehetőségekkel. Élvezed az életet, a szabadságot, építed a karriered, nagy kihívásoknak teszel eleget, mindezt anélkül, hogy egy konkrét partner lenne melletted, akivel családot terveznél. De egyszer elérsz ahhoz a ponthoz, amikor szeretnél valaki mellett megállapodni.

A hosszú távú szingliség okozta kétségbeesés több életkorban is megjelenhet. Először 16 és 20 éves kor között, amikor már azon is könnyű elszomorodni, ha olyan szituációba kerül az ember, hogy rajta kívül mindenkinek van pasija. A húszas éveinkben azonban elsősorban azzal kellene törődni, hogy a személyiségünk kiteljesedjen. Ez, és persze a tapasztalatok is kellenek ahhoz, hogy később felismerd és magadhoz vonzd a megfelelő személyt, akivel egészséges párkapcsolatot alakíthatsz ki, és jó esetben örökre szól.

Ha ki vagy ábrándulva a randizásból…

Nagyobb kihívás a második stádium: a késő húszas, korai harmincas évekre tehető az az időszak, amikor valaki esetleg már hosszabb távon szingli, és túl van pár rossz párkapcsolaton. Bár sokaknak elege van a randizásból a kellemetlen tapasztalatok miatt, és úgy érzik, hogy elvannak a saját világukban, de aztán mégis rádöbbennek, hogy nem jó hosszú távon mindent egyedül csinálni, kell valaki, akivel megoszthatják az életüket. Még azok is érezhetik ezt, akik amúgy nem vélekednek tragikusan a szingliségükről. Amikor egy kapcsolat tönkremegy, úgy összességében kiábrándulsz mindenből, és ezzel egy időben az önbizalmad is soha nem látott mélységekbe zuhan. Emiatt kételkedsz abban, hogy valaha is megtalálod a megfelelő férfit. Ez aztán önbeteljesítő jóslatként lép működésbe, amint minden pasit górcső alá veszel, így biztos, hogy mindenkiben találsz valami kivetnivalót.

Tippek azoknak, aki már régóta szinglik

Lépj túl rajta: Ha véget ér egy kapcsolat, várd meg, míg teljesen begyógyulnak a lelkedben a sebek, és ne hajszold magad rögtön egy másik srác karjaiba. Ha nem várod meg azt a lélektani pillanatot, amikor már valóban készen állsz az újra, azzal azt kockáztatod, hogy megismétled a múltbéli hibákat.

Nézz szembe az alapproblémával: Ne ess kétségbe, ha nem találod az igazit. A tökéletes pasi utáni keresgélés mögött olyan tulajdonságok húzódnak, mint a bizonytalanság, és az, hogy az illető nem képes úgy elfogadni valakit, ahogy van. Ha ezt véled felfedezni magadon, akkor gondolj erre úgy, mint egy megoldandó feladatra. Az önmagunkban való kételkedés is felütheti a fejét, de nem szabad, hogy ez elhatalmasodjon. Találd meg, mi az a legjobb módszer, amivel fejlesztheted az önbecsülésedet.

Ne vessz bele a negatív gondolkodásba, az önsajnálatba, óvakodj a férfiak kategorizálásától. Ne a rosszat lásd meg bennük, és ne vonj le elhamarkodottan következtetéseket, mert azok lehet, hogy tévesek. Légy bizakodó, higgy szívből abban, hogy te is rábukkansz arra a pasira, aki egy életen át a hű társad lehet.

Tovább »

Hogyan tegyük izgalmassá a több éves kapcsolatunkat?!

Mindenki emlékszik még arra, milyen egy friss párkapcsolat elején lenni – csupa izgalom, szenvedély, vágyakozás és az a bizonyos gyomrot bizsergető érzés, akárhányszor hozzánk ér a másik. Azonban az idő múlásával – főleg évek múltán – ezek az érzések megkopnak és elvesztik varázsukat.

Egy kapcsolat elején szinte minden nap megtudhatunk valami újat a másikról. Az ismeretlen, az új, a nem mindennapiság érzése pedig nem hagyja kialudni azt a lángot, ami a másik iránt gyúlt bennünk. De eljön a nap, amikor úgy érezzük, mindent tudunk már a másikról, az együtt töltött napok monotonná válnak és a szenvedély is épphogy takaréklángon pislákol.

Ilyenkor nincs mit tenni, elölről kell kezdeni a kapcsolatot! Persze csak átvitt értelemben. Húzzatok egy képzeletbeli vonalat, és holnaptól úgy kezdjetek bele a napba, mintha az első randitok lenne.

Az új „első randi”

A legjobb módja egy régi szerelem felfrissítésének, ha ismét elmentek egy új első randevúra. A párod válassza ki a helyet, amit megüzen neked a találka időpontjával együtt. Külön érkezzetek és fontos, hogy külön is távozzatok! Most újra be kell tartanotok az aranyszabályt: nincs szex, csak a harmadik randi után! Ettől még izgalmasabbá válik majd az együtt töltött idő, hiszen tudod, hogy ki kell várnotok a megfelelő alkalmat.

A következő szexuális együttlétre szánjatok több időt. Fedezzétek fel újra egymás testét, és fektessetek nagy hangsúlyt az előjátékra, hiszen a kezdő párok is ezzel a hosszúra nyújtott, puhatolózó, felfedező kalandozással tapasztalják ki, mi esik jól a másiknak. Ne használjátok az ágyban már jól bevált, összeszokott mozdulatokat, hiszen az a cél, hogy ismét „elölről” kezdjétek.

Találkák

Kedveskedjetek egymásnak személyes apróságokkal, virággal, édességgel. Az ajándékozás és az érzés, hogy a másik a kedvedért ötlött ki egy frappáns meglepetést, felértékeli a gesztust. Szánjatok időt az olyan dolgokra is, mint a hosszú séták. Habár úgy érezhetitek, ezen már tényleg túl vagytok egy ideje, de egy séta kéz a kézben a kedvessel, sok romantikus emléket visszaidéz, és alkalmat ad az elmélyült beszélgetésre is. Engedjétek el magatokat, és élvezzétek a másik társaságát, és ha láttok egy félreeső fatörzset, nyugodtan megállhattok egy hosszú csókolózásra… Senki sem fog kételkedni benne, hogy friss szerelmeseket lát.

Kérdezz!

Az együtt töltött évek alatt már minden fontosabb sztorit hallottál, ismered a régi hegek történetét, a párod munkájával, napi feladataival kapcsolatos gondokat, a családi viszonyokat. De ne felejtsd el, hogy pont az eltelt évek miatt mindketten sokat változtatok. Az élettel szemben támasztott elvárások, lehetőségek, vágyak, álmok és tervek folyamatosan módosulnak. Így nem tudhatod biztosan, hogy ugyanazokra a dolgokra vágyik-e a párod, mint amiről a kapcsolat elején tudtál.

Habár bizonyára beszélgettek a közös jövőtökről, a terveitekről, nem tudhatod, hogy a másik idő közben milyen személyes – akár titkos – vágyakon gondolkodik. Éppen ezért fontos, hogy rákérdezz ezekre a felszín alatt rejtőző igényekre. Ez új színt vihet az életetekbe, hiszen olyan dolgokat is kipróbálhattok így, amire korábban nem is gondoltál volna, és legalább a párod régi vágya is teljesülhet.

Egyúttal ragadd meg az alkalmat és nyílj meg úgy, ahogy korábban nem tetted. A kapcsolat újbóli elmélyítéséhez és a szerelem felerősítéséhez éreznie kell a párodnak, hogy jobban ragaszkodsz hozzá, mint valaha. Ezt azzal éred el a legkönnyebben, ha te is beavatod őt a saját álmaidba, terveidbe és az elképzelt közös jövőtökbe. Ez pedig erősíteni fogja a köztetek lévő köteléket

Tovább »

Ne hagyd hogy megörítsen a SZERELEM !!!!!!

A heves érzelmeknek köszönhetően nem mindig veszed észre, amikor valósággal megbolondít az új pasid. Pedig jobb, ha már az elején figyelsz a vészjósló jelekre, nehogy a végén elveszítsd a fejedet!

Fogadjunk, hogy te is jól ismered ezt az állapotot! Csakhogy, amíg teljesen tudatában vagy a gyomrod tájékán repkedő pillangóknak, izzadó tenyerednek és alvásigényed jelentős csökkenésének, arról már kevésbé veszel tudomást, hogy életed fókusza ő lett. Csak róla tudsz beszélni, naponta százszor megnézed a Facebookon, és bár még kedvenc kutyájának nevét sem tudod, máris a közös otthon berendezéséről ábrándozol. Ezt lefordíthatjuk úgy is, hogy menthetetlenül a srác megszállottja lettél, de ezért nem is annyira te, mint a következő kémiai koktél tehető felelőssé: dopamin+ feniletilamin + szerotonin + endorfin. Ettől viselkedsz úgy, mint egy – teljes mértékben jóindulatú – őrült.

Most kezdődik, a most kezdődik...

A személyiséged – a szerelem megélése szempontjából – tizenhét-huszonnégy éves kor között változik a legtöbbet. Ebben az időszakban rendkívül sérülékeny lehetsz, ezért van az, hogy az ilyenkor szerzett csalódásokat egy életen át hurcolod. Az rögzül benned ugyanis, hogy „nem jó szerelmesnek lenni”. Csakhogy a szerelem nem képzelhető el csalódás nélkül, mindig tele van kétséggel és állandó hangulati hullámzások jellemzik. Amikor csak ő létezik, minden perc szenvedés nélküle. Sok kapcsolat meginog, mert nem vagyunk felkészülve arra, hogy a rózsaszínű kezdetek leköszöntével a barátunk odaadása és rajongása csökken. A legjobb, ha tudatosan vágsz bele az új kalandba. Nem várhatod el hosszabb távon, hogy a fiú ugyanolyan lelkesedést mutasson, mint a szerelem kibontakozásának kezdetén. Ha ezt előre tisztázod magadban, nem érhet csalódás. Egy szó, mint száz, ebben az állapotunkban kiszolgáltatottak vagyunk a boldogsághormonoknak. De ezt többnyire nem is bánjuk, mert olykor mindannyian az érzelmeink rabjai vagyunk!

Szerepcserés támadás

A

pillanatok alatt lever bennünket a lábunkról, ebben olyan, mint a nátha – persze sokkal kellemesebb a lefolyása. Egy biztos: megszállottságot és impulzív viselkedést vált ki. Bár a legtöbben nem művelünk veszedelmes dolgokat ilyenkor, azért akadnak kirívó példák is. Gondolj csak arra, amikor két – egyébként józan gondolkodású – nő szó szerint hajba kap egy férfi miatt. A romantikus szenvedély iránti vágy a szomjúsághoz hasonlítható. A szerelemmel együtt jár, hogy szinte szeretnél a másik részévé válni és ezért nem átallsz túlzásokba esni. Ehhez a szeretett férfiún való csüggés éppen úgy hozzátartozik, mint a

non-stop sasolása vagy az örökké párás tekintet. Mindezekért a már korábban említett dopamin a felelős, ez a hormon idézi elő állandósuló sóvárgásodat. Az is annak köszönhető, hogy elsődleges célod: minél többet a szeretett pasival lenni. ebbe belejátszik az evolúciós elmélet is, hiszen hogyan hozhatnátok létre utódot, ha a férfi nincs a közeledben?

Tovább »

Ismerd fel a szex istent :p

.Te is bizonytalan vagy, amikor új fiúval jössz össze? Nos, jó hírrel szolgálhatunk! Vannak olyan árulkodó jelek, amelyekből könnyen megállapíthatod, milyen a srác szexuális potenciája.Előfordulhat, hogy első ránézésre jó fejnek tűnik, ám később kiderül: mégsem rendelkezik mindazokkal az adottságokkal, amelyek a hetedik mennyországba repítenének. A szexistent sokszor olyan tulajdonságok alapján ismerheted fel, amelyek még számodra is meglepetést okozhatnak.Az alábbi hat jellemző árulkodik arról, hogy nem lesz okod panaszra – legalábbis, ami a pasi szexuális teljesítményét illeti.

Karcsú derék

A nagy pocak az ágyban sem kecsegtet túl sok jóval. „Ennek oka, hogy a háh – szó szerint – beszívja és feloldja a tesztoszteront, ami gyakorlatilag a férfi szexuális üzemanyaga“.   alacsony a tesztoszteronszint, az illetőnek nem lesz sok kedve a hancúrhoz.:(

Erő-izom

Amennyiben a fontossági listádon előkelő helyen szerepel a szex, jobban teszed, ha karcsú, izmos pasit választasz. „Akik rendszeresen edzőterembe járnak, és állandóan súlyt emelnek, feltehetően erősebb libidóval rendelkeznek”- mondja a szakértő.

Parti-arisztokrata

Dohányzik, vagy gyakran iszik a barátod? A túlzásba vitt élvezetek olyan hatással vannak a libidójára, mintha a nem éppen karcsúságáról híres Janet Jackson lejtene előtte sztriptíztáncot. Ha a fiúdnak napi három pohárnál több az átlagos alkoholfogyasztása, ne számíts különleges teljesítményre.

Csomagvizsgálat

Ha végre lekerül a srácról a nadrág, a látvány sokat elárul arról, hogy mire számíthatsz a szex terén. „Először is vess egy pillantást a herevacskóira .Mindkét heréjének körülbelül diónyi nagyságúnak kell lennie. Bár kis méretkülönbség még elfogadható, ám ha az egyik golyója sokkal kisebb a másiknál, az bizony a termékenység szempontjából komoly veszélyt jelenthet.”

A legnagyobb szexmítoszok férfiakról

- A közhiedelemmel ellentétben a srác kéz- és lábméretének semmi köze nincs a pénisze nagyságához.
- Amennyiben a férfi nagy termetű - mondjuk egy kétméteres ketrecharcos -, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy a legbecsesebb testrésze is tekintélyes méretű. Mindenki ismeri a „kis ember nagy bottal jár” mondást.
- Az eres pénisz egyáltalán nem jelenti azt, hogy valami baja van a srácnak. Ez teljesen normális jelenség, tehát ne frusztráld ezzel a kérdéssel a barátodat.
- A szőrösségnek semmi köze nincs a férfiassághoz. Az erős szőrzet nem függ össze a tesztoszteronszinttel, valamint a kopaszodás sem jelenti azt, hogy csökkent az adott férfi libidója. Ami azt illeti, a kopaszság inkább a magasabb tesztoszteronszint velejárója lehet.
- Nem mindenki maszturbál. A férfinépességnek megközelítőleg öt százaléka nem végez önkielégítést.

Tovább »

3 dolog amiért ciki az ex szex

Verőfényes vasárnap délután kézen fogva sétálsz a pároddal a városban. Fagyit esztek, vidáman nevetgélsz az apró vicceken, amiket el-elkottyant, majd egyszer csak megpillantod az út másik oldalán a volt pasidat egy magas szőkével kéz a kézben andalogni. Legszívesebben tudomást nem vennél róluk, de valahol lelked legmélyén ott lapul a kisördög, és hazaérve azonnal mobiltelefont ragadnál, hogy felhívd.

Ha voltál már hasonló helyzetben, akkor pontosan tudod, hogy milyen érzés az, amikor azt hiszed, már rég túltetted magadat a keserves szakításon, és mégis szomorúan kell rájönnöd, hogy még mindig felzaklat egy találkozás a volt pasiddal.

Ha éppen a számítógép előtt ülsz, és egy félig megírt e-maillel bajlódsz, vagy fejben már ezerszer megfogalmaztad az exnek címzett sms-t, akkor mi most eláruljuk azt a három legfőbb okot, hogy miért ne küldd el egyik üzenetet sem.

Ismered a lavinát? Egy apró hógolyó az egész, ami ha beindul, akkor a végén képes beteríteni egy egész alpesi falut. A hógolyó az az apró gondolat, ami már megfogant a fejedben, és ha nem kapsz időben észbe, akkor hamar elindulhatsz a lejtőn… Mégpedig kifelé egy stabil kapcsolatból egy röpke egyéjszakás nosztalgiázás felé, ahol nem a jelenlegi párodé a főszerep.

Ne ragadj le!

Ki kell, hogy mondjuk, az ex-szex ciki! Miért is? Nagyjából három milliárd férfi él ezen a bolygón. Ne ragadj le egy olyan mellett, akivel ráadásul nem is jöttél ki jól! Még ha a Földön élő férfitársadalomnak csak egy százaléka rendes, kedves, humoros vagy megbízható, akkor is három Magyarországnyi hímneműről beszélhetünk! Azaz felejtsd el az exet, ugyanis potenciális férfiak milliói várnak rád! Ki tudja, lehet, hogy már meg is találtad az igazit, csak a régi emlékektől nem tudsz szabadulni!

A női mivolt szentsége

Nők vagyunk, ha nem felejtettük volna el. Pontosabban, ha a férfiak nem felejtették volna el! Ebben a huszonegyedik századi rohanó világban, amikor tíz óra megfeszített munka után hazamegyünk, és otthon magunkra öltjük a szexi nő, a rendes feleség később pedig az anya szerepét, akkor a férfiak hajlamosak elfelejteni, hogy mi nők is éppen ugyanolyan keményen hajtunk, mint ők. Ugyanakkor a gyengébb nem jelzőt nem hajlandók kiverni a fejükből. Ha az exed nem tisztelt eléggé, és nem bánt veled igazi nőként, akkor már csak ezért sem érdemes újra felmelegíteni a kapcsolatot, még egyetlen éjszaka erejéig sem. Egy igazi nőnek van tartása, és tudja, hogy ami egyszer nem működött, az továbbra sem fog.

Hazudni fáj

Tegyük fel, hogy mégis felhívod az exedet és találkoztok. Másnap valószínűleg olyan lelkiismeret-furdalással ébredsz, hogy nemcsak a megcsalt

pasi

elé nem bírsz állni, de még tükörbe nézni is kellemetlen. Gondolj arra, hogy mennyi hazugsággal vagy áldozattal jár egy ilyen futó kaland. Ha elmondod, akkor te leszel a meg nem értett, önző, gonosz barátnő. Ha megőrzöd a titkot egy életre, akkor pedig mindenkinek hazudsz, de legfőbbként magadat csapod be. Az ember híres hihetetlen dolgokat képes kitalálni, hogy igazolja önmagát, és megmagyarázza magának, hogy az általa is rossznak ítélt tettet miért követte el. Ne feledjük, mást hibáztatni mindig könnyebb, de ilyenkor magunknak hazudjuk a legnagyobbat!

Tovább »

exek szakítások :(

Mi áll a szakítások mögött és mi van utánuk? Miért érdemes elszakadni a másiktól, mint inkább barátoknak maradni? Valakinek megy a szakítás utáni barátság, valakinek nem. De miért van ez? Pusztán nézőpont kérdése?

Biztosan mindenki szembesült már azzal a ténnyel, hogy gyakran nem könnyű elszakadni az extől, főképp, ha friss a szakítás vagy az illető nem tud lélekben is elszakadni.
Ilyenkor van az, hogy legyünk barátok, és persze mindig van úgy, hogy a másik iránti figyelem és megértés nem baráti jellegű, csak épp az illető nem tud szakítani a másikkal.
A szakítás eléggé összetett fogalom; lehet fizikai (külön vagyunk, megszakítunk mindenfajta kontaktust), lehet lelki (már nem vagyok rászorulva a másikra mentálisan, meg tudok állni a saját lábamon). A legtöbb embernél a szakítás, mint folyamat, mindig sok bonyodalommal, fájdalommal jár. Maga a személyközi szakítás lehet békés, illetve ellenséges. Békés szakítás esetén van az, hogy legyünk barátok.
Emögött az állhat, hogy féltjük a másikat, emberileg sajnáljuk, hogy tönkrement a kapcsolatunk és részvétből azért ott állunk a másik mögött és támogatjuk. De ennek semmi értelme, hisz csak az elszakadást nehezítjük meg. Amikor találkoznak a felek, mindig a másikban több érzelem van, ami még a múlthoz köti és így kialakul egyfajta távolságtartó ragaszkodás. Ha viszont a szakítás dühből, keserűségből fakad, annak is megvan a veszélye, hogy az ember megbánja, elkezdi magát hibáztatni, majd keresni a másikat és inkább lenyeli a sok keserűséget, minthogy belássa, a kapcsolat nem működött.A szakításnak nemcsak lelkileg, de fizikailag is meg kell történnie. Meg kell állni, hogy keressük a másik társaságát, kell, hogy csillapodjanak a kedélyek. Utána jön a fájdalom, az önrágalom, a düh és kétségbeesés hullámvölgye, ami talán a legrosszabb része a szakításnak. Hiába akarnád ezeket elnyomni, nem lehet, mert még ha magadnak nem is ismered be, de ott van a szorító érzés a mellkasodban és egyszer valami folytán kitör.
Akkor jössz rá, hogy jobb kisírni magadból a fájdalmat és abbahagyni az önsajnálatot. Ekkor újra kell fogalmaznod az életelveidet, leszűrni a tanulságot és belevésni az eszedbe, hogy ezt és azt soha nem fogom megengedni, eltűrni. Kell keresni ilyenkor valami nagyon jó elfoglaltságot, ami boldoggá tesz és lefoglal. Itt a hangsúly a boldogságon van, hogy rájöjj, magadat is boldoggá tudod tenni.
De van olyan eset is, mikor az ex zaklatja a jelenlegi barátodat.
Békés elválás, legyünk barátok, havonta baráti csevej telefonon. Persze ez csak barátság…mit vagy úgy oda - kérdezi a pasink. Hogy miért? Mert az érdeklődés az el nem szakadás jele. És vajon a másik fél, mint nő erre mit szóljon? Először félvállról veszi, majd egyre jobban elkezdi zavarni. És mikor megtudja, hogy az ex csaj egyedülálló egyre jobban fenyegetve érzi magát. Eddig még csak barátság volt köztük, de a nők gyakran visszatáncolnak és egy három éves kapcsolat mögött sok emlék van, ellentétben egy egy évessel, ami egyébként is zűrösen kezdődött.
Ilyenkor mit tehet a nő? Értésére adja a pasijának, hogy nem akarja, hogy többet valaha is beszélgessenek. Persze ilyenkor mi vagyunk a zsarnokok, hogy megtiltjuk neki!
Egy szó, mint száz, az exek veszélyt jelentenek a jelenkori kapcsolatra, főképp ha „legyünk barátok elvű” a szakítás és kölcsönös az érdeklődés. Mindig a másik fél felől több van, mint barátság, még ha nem is ismeri be…

Tovább »

Csak csajoknak: Ki vagy az ágyban? :P

Néha gyengéd szeretkezésre vágysz, aztán hajtépős, észveszejtő orgiára? Jobb ha tudod, erről is azok a fránya hormonok tehetnek! Ahogy változik a ciklusod, úgy törnek elő a különböző szexénjeid: élj vissza velük!

Tovább »

Hogyan érd el hogy a srác beléd szeressen :p

Vajon van olyan konkrét pillanat, esemény, amely hatására a srác hirtelen ráeszmél: „Szeretem őt!”? A válasz még nem tisztázott, de az irányvonalak már adottak.

Egy dél-afrikai pszichológus szerint a férfiakban vannak bizonyos öröklött szükségletek, amelyeknek ha megfelelsz, elérheted, hogy tiszta szívből kötődjön hozzád. Amikor a srác ráébred, hogy te vagy az ideális partner, aki minden szempontból tökéletes, nos, ez az a pillanat, amikor elköteleződik. Ellenben nem árt néhány dolgot szem előtt tartani. Összefoglaljuk, melyek a pasik legfőbb párkapcsolati vágyaik.

Könnyedén kirobbanthatod az udvarlódban a

úgy, hogy érezteted vele, összeilletek, mint a borsó meg a héja. Amikor már olyan fesztelenül érzi magát veled, hogy nem morfondírozik a kapcsolatotokon, hanem egyszerűen csak élvezi minden pillanatát, azon kapja majd magát, hogy a szerelem a hatalmába kerítette. Hogy ez hamar bekövetkezzen, próbáld ki a következőket: hagyd, hogy meglessen, miközben teljes harci díszbe vágod magad! Például a randira való készülődés megtekintése az avatatlan férfiszemnek erősíti az intimitást, mert ez valami olyan, amelynek más srácok nem lehetnek tanúi. Az is egy újabb lépés a

, ha olyan termékekkel szereled fel a lakásod, amelyeket ő is előnyben részesít, így otthonosan érzi majd magát nálad.

Tovább »

Hogyan tartson a szerelem örökké?

Megtaláltad azt a férfit, akire egész életedben vártál. Aki minden szempontból tökéletes. De a valódi kihívás most következik, hiszen nem hiába mondják, hogy könnyebb egy pasit meghódítani, mint megtartani.

Tanulj a múltból!

Lehet, hogy jól eldiskuráltok egymással nap mint nap, de az vajon igazi kommunikáció, hogy megbeszélitek, mi lesz este a vacsora, vagy, hogy kire hárul a mosogatás? Ha szeretnéd, hogy ez a kapcsolat valóban

hosszú távú

legyen, akkor meg kell értenetek egymást, mi játszódik le a másikban, meg kell ismernetek egymás érzéseit, gondolatait, félelmeit, még az álmaitokat is. Ezek rendszeres időközönként változhatnak, ezért gyakran kell

időt szakítanotok egymásra

, hogy átbeszéljetek mindent, ami bennetek megy végbe, tehát egy tartós kapcsolat érdekében muszáj állandóan kommunikálni. Ez azt is jelenti, hogy időről időre esti kikapcsolódás gyanánt lemondotok a tévéről, és csak egymásra figyeltek, hogy igazán értsétek, mit mond a másik.

Tovább »

csak gondolkozz el rajta

Az együttélés alapja gyakran nem a kölcsönös szerelem és tisztelet, hanem a félelem a egyedülléttől, a társfüggőség - pedig boldog csak a szabad ember lehet.

Ha a saját szemébe a nő bele tud nézni, akkor nyugodtan, oldottan fog másnak a szemébe is nézni! Egyenes lesz a tartása. Persze ez nem az a szemtelen, kihívó, vadászó tekintet, amikor éppen egy pasira vadászik, hanem ez a derűs tekintet. Ez hiányzik ma Magyarországon. A sok derűs vidám tekintet!

A kiegyensúlyozott párkapcsolat kialakulásának elején fontos, hogy a két ember egyforma erővel ássa ki a párkapcsolatának alapjait. Nyugodtan hasonlíthatjuk egy ház felépítéséhez mindezt. Mindenkinek meg van szabva a közös alap rá eső részének a megfelelő kiásása.

Váratlanul jön a negatív töltetű élmény, és én ezt magamba merem fogadni, átélni, akár olyan áron is, hogy széthasad a szívem. Hogy teljesen bennem legyen. Hogy átéljem, hogy mennyire fáj. És fájjon. És mindezt ne tompítsam nyugtatókkal, alkohollal, sok munkával, sírdogálással. (Mert a sírás és sírdogálás nem ugyanaz. A sírdogáló

Mert ha elbukunk? Az se baj, mivel egyrészt ezzel sajátítjuk el a megfelelő viszonyítási alapot, valamint ekkor sem mindegy önmagam nyugodt lelkiismerete számára, hogy megtettem-e mindent! Nem sikerült ma, majd holnap fog, de nyugodt lelkiismerettel fekszem le aludni. Nyugodtan alszom, holnap újult erővel látok a másnapomnak.

A gyávaság az önmagam boldog léte elleni erőszak.

Nagyon fontos a megfelelő egyensúlyt megteremteni - mind a külsőt, mind a belsőt. De mind a külső, mind a belső a kemény munka után igényli a pihenést és a szabadságot.

Lehet, hogy fura elmélet, de én azt vallom, hogy minden reggel kapunk egy esélyt, hogy az életünk, a munkánk, a kapcsolatunk fullos legyen. De ehhez két ember kell. Mindkettőnek bele kell tennie a kalapba azt, amije van. Mindent! És elmondják egymásnak a dolgokat. Megosztják a lehető legkisebb gondolatukat, érzéseiket. Problémáikat is. nem várják meg, amíg az nagy lesz. Amíg rájuk zúdul, mint egy lavina. Itt születik meg a társkapcsolat. Két önálló ember sohasem lesz ebben jó, mert háborúzni fognak, harcolni, mert kell lennie köztük valakinek, aki győz! Az egyénnek meg kell halnia, hogy megszülethessen a MI!

A szabadság nem az, hogy valaki vállalja a felelősséget - a szabadság ott kezdődik, amikor valaki vállalhatja a felelősséget. A vállalhatja azt jelenti, hogy lehetőségünk van legalább kétféleképpen dönteni. Lehetőségem van másként élni. Ez a szabadság.

  Az emlékezetes élet az az élet, amikor valaki ki tudja magát húzni az életével szemben, miközben legyőzi a félelmeit, majd szabadon tud lélegezni.

A fájdalom megléte fontos. Nem csak az öröm jelzi azt, hogy én élek, a fájdalom is ugyanezt jelenti. A megélt fájdalom csak egy érzés, ami tanít valamire. Semmi másról nem szól. És szükséges a fejlődéshez, mert általa teremtődik meg a megfelelő viszonyítási alap. Ebben a világban mind a nappalnak, mind az éjszakának megvan a maga helye, ideje, és a szerepe is; éppígy az örömnek és a fájdalomnak is.

A magány az az állapot, amikor valakiben háború zajlik, belső háború; az egyedüllét meg az az állapot, amikor valakiben nincs harc, benne az angyal és az ördög békét kötött.

Azok számára nincs boldogság, akik nagyon korán feladták az álmaikat, és beletörődtek a szürkeségbe.

A hitelesség mindig ott kezdődik, amikor a negatív élményről is tudok oldottan beszélni, és közben tudom, hogy ezért én vagyok a felelős. Merem átélni az ezzel járó fájdalmat, de ezért is felelősséget vállalok azzal, hogy holnaptól mindent megteszek, hogy ezen változtassak napról napra.

Az az ember, aki nem akarja elfogadni az élettől, hogy az élet nemcsak jóból, hanem rosszból is áll - és nem mer szembenézni azzal, hogy ő miben ludas -, mindig haragudni fog a másikra, mindig a másik lesz a hibás. Valójában a rossz mögött mindig ott van az illető ember saját kiszolgáltatottsága és tehetetlensége, amit önmaga okozott önmagának

A boldogtalanság kimondása súlyos és tiszta fájdalmat jelent, mert a kapcsolat ajtaján benyitott a kapcsolat halála.

Annak a fájdalomnak, ami egy adott veszteség után jelentkezik, nagyon fontos a tiszta megélése.

Akinek a szemében nincs élet, az nem tud mosolyogni sem. Az kényszeredetten széthúzza az ajkait, de mosolyogni nem tud. S ezt lehet látni.

Ha tudom, hogy én emberből vagyok, akkor elfogadom azt is, hogy alakulhat úgy az életem, hogy valami miatt nem jön össze valami, amit elterveztem.

Azért élünk, hogy boldogok legyünk, csak közben rengeteg önbecsapási folyamatot élünk meg, és hazudozunk magunknak. Ennek pedig súlyosak a következményei.

Mindig a kialakult negatív megmérettetés mutatja meg, hogy ki milyen erős. Ha jól mennek a dolgok, akkor nagyon könnyű hangoztatni, hogy én milyen erős vagyok.

Mindannyian boldogok szeretnénk lenni, és a változás ezzel jár. Amíg a rút kiskacsából hattyú lesz, addig nagyon sok mindenen átmegy a kiskacsa. Sajnos, ez fájdalommal jár. Amikor azt hiszi, hogy ő soha nem fog repülni, majd elkezdi bontogatni a szárnyát, majd a sok munka következtében kiderül, hogy képes erre, az mind-mind-mind sok energiával és fájdalommal jár. Csak így lehet azonban, másként nem. Ha nem tanul meg repülni, akkor a róka felzabálja.

„A gyávaság az önmagam boldog léte elleni erőszak.”
„Az én életem erről az egy napról szól, mindig. Mert mindig a mai nap dönti el, hogy milyen lesz a jövőd.”
„A legtöbb ember azt gondolja, hogy ha őszinte, akkor ezzel mások visszaélhetnek. Pedig ez nem így van. Ha én őszinte vagyok, és kimondom, ami velem történt, megszabadulok a tehertől. Egy. Kettő: ha valaki ezt így vagy úgy kiferdíti, és elmondja másnak, akkor abból megtudom, hogy valójában milyen ember.”
„A kudarc az az állapot, amikor az illető zsebében volt az energia, amellyel megoldhatta volna a kihívást, azonban a lustaság, a gyávaság, a kifogások keresése, a hanyagság, a tunyaság, a nagyképűség, az önzés, stb. erősebb volt, így nem tette bele mindazt, amit tudott volna. Így a nap végére marad a keserű szájíz, valamint a folyamatos önmarcangolás, hogy miért nem tette bele. A nem sikerült meg azt jelenti, hogy valaki megtett mindent, amit tudott, azonban azt is tudja, hogy emberből van, és nem sikerülhet minden. Ha ő becsülettel mindent beletett, mindez persze rosszul esik, de a nap végére nem marad lelkiismeretfurdalása, így nyugodtan alszik.”
„A szabadság nem az, hogy valaki vállalja a felelősséget - a szabadság ott kezdődik, amikor valaki vállalhatja a felelősséget. A vállalhatja azt jelenti, hogy lehetőségünk van legalább kétféleképpen dönteni. Lehetőségem van másként élni. Ez a szabadság.”
„Mindig a kialakult negatív megmérettetés mutatja meg, hogy ki milyen erős. Ha jól mennek a dolgok, akkor nagyon könnyű hangoztatni, hogy én milyen erős vagyok.”

Tovább »

Megcsalás? Vagy nem ?

Hm igen ez egy nagyon kényes téma!

Igen nehéz eldönteni h mikor mi és kinek mi számit megcsalásnak?!

A kifogások amit előszerettetel haszálnak

NEm megcsalásnak számit Ha:

1. Orál szex az nem számít.
2. Ha másnapra nem emlékszel az illetõ nevére, akkor az nem számít.
3. Ha másnap nem hívod vissza, hogy lenne még egyszer, akkor az nem számít.
4. Ha egyikõtök sem jutott el az orgazmusig, akkor az nem számít.
5. Szex egy jó baráttal az nem számít. Az csak még egy dolog, amiben egyetértetek.
6. Ha az egész olyan gyenge volt, hogy távozáskor magadban azt mondod: ezért mostam lábat? akkor az nem számít.
7. Egy régi szerelmeddel - az nem számít.
8. A volt feleséggel, az nem számít. Vedd úgy, hogy az könyörület szex.
9. Telefonszex/internetszex - nem ér. Az csak koronázott maszturbáció.
10. Két nõ ha csinálja, az csak nyalakodás, nem szex.
11. Csókolózás az nem megcsalás.
12. Egy férjezett nõt boldoggá tenni, az nem számít, feltéve, hogy nem ismered személyesen az élete párját.
13. Ha totál részeg vagy, az nem ér.
14. Az életed párjának a rokonságából valakivel, az nem számít. Ez csak erõsíti a rokoni szálakat.
15. Nyilvános helyen csinálni, az nem számít. (Miért is számítana, hát nem egy jó buli volt?)
16. A kocsiban nem számít. Túlságosan szûk a hely. De ha a kocsi mozgásban van, és nem automata váltos, akkor az számít, mert az túlságosan izgalmas és erotikus, hogy ne számítson. Kivéve, ha orál szexrõl van szó, ez esetben az 1. pont érvényes.
17. Amennyiben semmilyen testi folyadékok nem cserélõdtek, mert elõbb kirántod, akkor az nem számít.
18. Ha nem történt csókolózás szex közben, akkor az nem számít. Nem elég intim.
19. Ha közben mindent neked kell csinálni, az nem ér.
20. A szomszéddal ugyancsak nem számít! Ez csak a jószomszédság ápolása.
21. Ha a munkatársaddal csinálod, mert mérges vagy a párodra, az nem ér.
22. Ha csak akkor történik meg a dolog, amikor véletlenül összefuttok valahol, az nem ér. A szakirodalom ezt szextárs-nak hívja.

na igen ezeket ekőszerettetel használják a pasik :D

Mindenki mást gondol a félrelépésről. De vajon mi a teljes igazság?

os ingéből? Csak nem megcsalja a párja? Mire gondol először? Nem szeret már? Vagy otthon vannak bajok? Vagy kapcsolatuk megmentése érdekében rohan egy harmadikhoz? Hessegesse el ezeket a gondolatokat, hisz ez mind megannyi tévhit, ami az évszázadok során kialakult bennünk a hűtlenséggel kapcsolatban.

Egy frissen végzett brit felmérés szerint a legtöbb általánosan elfogadott tény a megcsalásról nem állja meg a helyét. Nem igaz például, hogy a férfiak többször lépnek félre, ahogy az sem helytálló, hogy a megcsalással vége a kapcsolatnak.

De akkor se higgyünk nagytermészetű párunknak, ha azt állítja: csak a volt kedvesével nosztalgiázott, és az ugyebár nem megcsalás! - Különbséget kell tenni félrelépés és megcsalás között - vallja Rusz Edit szexológus.

- A félrelépés csak alkalmi dolog, egyetlen görbe este, ami nem jelenti azt, hogy az illető érzelmileg elfordult volna a párjától. Ebbe a csapdába többször esnek a férfiak, hisz az ő nemi ösztöneikre jellemző, hogy kihasználják a kínálkozó alkalmat. Ám a megcsalás már egy mélyebb, érzelmesebb folyamat. A szakértő szerint gyakori tévhit az is, hogy minden apró kilengésünkről őszintén be kell számolni az állandó partnernek. Sok esetben ez csak ront a helyzeten, főként, ha nem szeretnénk, hogy egy mámoros éjszaka miatt szakításra kerüljön a sor.

- Ha valaki intelligensen tudja intézni a kilengését, anélkül, hogy kiderülne, és azáltal párja becsapva, elárulva érezné magát, akkor jobb a hallgatás - mondta Rusz Edit.

- A hűtlenség dühöt, bosszúvágyat vált ki az áldozatból, ami megmérgezheti a még jól működő kapcsolatot is. A szexológus szerint a megcsalás nem segít egy ellaposodott kapcsolat megmentésében sem, aki erre hivatkozik, az csak időlegesen szeretné megúszni a botrányt. De a brit tudósok szerint ennél jóval több tévhit terjed a megcsalásról, a Blikk mind a tizenkettőre igyekezett magyarázatot találni.

1. Valami nincs rendben otthon

A legtöbb félrelépésnél használt kifogás: azért bújok mással ágyban, mert otthon már nem kapom meg, amit akarok. A megromlott kapcsolat valóban új érdeklődést szülhet, de jellemzően - és főleg a nők - előbb megpróbálják rendbe tenni a házasságot, tartós kapcsolatot, s csak azután néznek másra, ha ez nem sikerült. Az érzelmi kötődést nem helyettesíti a szex.

2. A szexért csalunk
Részben igaz, de a kutatások szerint a harmadik fél feltűnése lelki hiányérzettel magyarázható. Megcsalás az is, ha az illető otthon is csak a másikra gondol, inkább vele beszélné meg ügyes-bajos dolgait, inkább az ő nevetésére, gondoskodására vágyik. Ilyenkor már nagy a baj, és ilyen szin
ten már egy szexmentes vonzalom is vezethet váláshoz.

3. Ha megcsalt, nem szeret

Ez sem igaz, hisz a félrelépések többségében csupán egy hirtelen jött gerjedelem kielégítésére kerül sor, érzelmi kötődés nem alakul ki. A románc alatt és után a hűtlen ugyanazt érzi az állandó párja iránt, s a szeretetre utal az is, hogy a legtöbb esetben a félrelépő bűntudattal küzd, s azért titkolózik, hogy meg ne bántsa a párját.

4. Nem számít, ha nem derül ki

Szerencsés alkat az, aki képes viselt dolgait lelkileg is a szőnyeg alá söpörni, anélkül, hogy a megbánás belső konfliktusokat okozna. Minden megcsalás számít, ráadásul a lebukás terhe egy életen át elkísérheti az embert. Mert egy félrelépéshez ketten kellenek, s amit már ketten tudnak, az sokáig nem maradhat titok.

5. Hűtlenség ellen nincs védekezés

Ahogy mondani szokták, csak a halál biztos, párunk örök hűségére mérget venni nagy könnyelműség. De azért ezt a tételt sem fogadhatjuk el minden esetben helytállónak, hisz ha két ember megtalálja egymásban a jobbik felét, és egy életen át képesek dolgozni szerelmükön, akkor holmi csábítóknak, alkalmi felkínálkozóknak nem sok esélyük marad.

6. Ha csaltál, légy őszinte!

Helytelen megközelítés, annak ellenére, hogy a jó kapcsolat alapja az őszinteség. Valóban nem szabad vágyainkat vagy esetleges problémáinkat eltitkolni társunk elől, de egy pillanatnyi megingást felesleges bevallani, hisz több kárt okozunk vele, mint amennyi hasznot a mindenáron való őszinteség hajt.

7. Szex nélkül nincs megcsalás

Tévedés, ha valaki plátói érzelmekkel vágyik egy harmadik felé, az veszélyes csak igazán. Ha már nemcsak egy izgalmas éjszakáért kacsintunk félre, de minden gondolatunkat, érzelmünket a harmadik birtokolja, akkor érdemes véget vetni az előző kapcsolatnak. A szerelem ellen ugyanis nincs orvosság, és ez megdönthetetlen tény.

8. A fantáziálás is bűn

Ez sem igaz, hisz a házassággal hűséget fogadunk, nem vakságot vagy szellemi eltompulást. Egy virágzó szexbomba vagy egy kockás hasú alfahím óhatatlanul is beindítja ösztöneinket, amelyek gondolati szinten való megélése nem bűn. Főként, ha azt a fincsi kis fantáziát aztán a párunkkal ültetjük át a gyakorlatba.

9. Megcsalás, ha az exszel lépünk félre

Ez számít csak igazán megcsalásnak, a lehető legdurvább és legmegalázóbb formájában. Aki egy jelenlegi kapcsolatból egy régibe vágyik vissza, az valószínűleg sosem lépett túl az exén, tehát minden, amit a jelenlegi párjának sugallt szerelemről, vágyódásról, ragaszkodásról - hazugság volt.

10. Ha az exét is csalta, engem is fog

Nem eszik olyan forrón a kását. Persze vannak notórius hűtlenkedők, de a legtöbb ember igenis törekszik a jó kapcsolat fenntartására, megvédésére. Könnyen lehet, hogy előző partnerét azért csalta, mert nem találta meg benne azt, amit keresett, amit az új szerelemben megtalált, s ezt eszében sincs kockáztatni.

11. A férfiak hűtlenebbek

Pár évtizeddel ezelőtt még igaz lehetett ez a tétel, de mára kiegyenlítődött a „verseny". A tévhit azért maradhatott életben, mert a nők a statisztikák szerint ügyesebben intézik mellékes dolgaikat.
Az egyenjogúsággal a munka és szavazás mellett a nők a szexuális vadászat jogait is kivívták, de csak annyira élnek vele, hogy az otthon biztonságát ne veszélyeztessék.

12. A hűtlenség kapcsolatot ment

Álmainkban! Egy rossz kapcsolatban a felek eleve sérülékenyebbek, sebzettnek, kiszolgáltatottnak érzik magukat. Erre rátromfolni egy megalázó hűtlenséggel, a biztos véget jelenti. Aki laposodó szexuális életét kívánja feldobni egy harmadikkal, az vesse fel az édes hármas vagy egy partnercserés klub lehetőségét - bár az sem veszélytelen.

azért elgondolkodtató :D

Tovább »